Amikor mesél a kisfiam – aki már nem is olyan kisfiú és ezt lassan el kell fogadnom – csak mesél és mesél. Olykor már becsúszik egy-egy csúnya szó is, akkor lesüti a szemét, de látom én, hogy igazából tetszik neki, mert úgy hiszi, ettől vagány a vagány. Az ő korában én is azt hittem, és nekem is hiába mondták, hogy nem ettől.
Amikor mesél a kisfiam, még az arca is kipirul. Elmeséli, mit mondott a barátja, mit mondott a tanára, szerinte azok milyen összefüggésben voltak, vagy éppen nem voltak egymással. Mondjuk, hogy igaza volt- e a töri tanárnak a Janival szemben vagy sem. Szerinte általában nem. A Jani szerint sem. A tanár szerint igen.
Amikor mesél a kisfiam, csillog a szeme. Örülök, mert mondhatná, hogy nem volt SEMMI, de ő ennek inkább az ellenkezője. Neki mindig van mondanivalója. Akkor is, ha arra kérem, várjon egy kicsit, mert telefonon beszélek, akkor is ha arra kérem lassítson, mert nem értettem a felét sem, akkor is, ha két szobával odébb van, és ott is másik irányba mondja, és akkor is, ha már régen a végére ért, és sokadjára mondja újra.
Mesél suliról, tanárról, barátokról, és arról, miért jó a matek, és miért nem a biológia. A matek azért jó, mert érti, a biológia azért nem, mert NEM JÓ. A biológiából neki elég lenne annyi is, hogy a paradicsom finom, de szerinte nem kellene kianalizálni a levelén át a virágáig, az egy- vagy kétnyáriságát pedig pláne nem kellene firtatni. Ugyanez vonatkozik a paprikára és a répára is.
Amikor mesél a kisfiam, olykor nyomkodja a kütyüt. Minecraft gamereket néz, akik – ahogy ő mondja – annyira jófejek. Többször hangosan fel is nevet, és arra kér, nézzem már meg én is, mert ekkora poént tuti, hogy még az életben nem hallottam. Szerinte. Megmondom őszintén, számomra nem olyan viccesek, de emlékszem, annak idején az én anyukám se nevetett akkorákat a szerintem egyébként marha vicces poénokon.
Amikor mesél a kisfiam, sokszor hozzám bújik. Közben pedig elmondja, milyen jó, hogy mi egy család vagyunk. Hogy végül is lehet, hogy annyit veszekszenek a húgával, de azért a legjobb dolog, hogy ők ketten tesók lehetnek. Hogy noha olykor rosszkor szólunk, hogy ideje aludni menni, meg ne egyenek annyi édességet, és – főleg ő – ne használja azt a csúnya szót, és ne kiabáljon úgy, és tegyen rendet a szobájában, azért mennyire cool dolog már, hogy mi vagyunk a szülei.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
