„Mit művelsz már megint, te vagy a legrosszabb gyerek, nézd a többieket, mennyivel jobbak, mint te!” „Még egy bölcsödés is okosabb nálad!” „Ne legyél már ilyen muja!” Talán fel sem tűnik, mert a szülő számára nem több mint egy odavetett mondat, vagy egy rossz nevelési elv, a gyereknek viszont akár egy életre szóló trauma, egy …
Például, hogy a lakásba beköltözik a cukisággal vegyített édes mosoly, tündéri kacaj, ami olykor (vagy gyakrabban) átmegy óriási akarásba vagy nem akarásba. Lányos anyukaként érted meg, hogy van, aki simán ledumál, és még sokkal jobban akarj azt, amire nincs is szüksége, mint azt valaha hitted volna. Amire pedig szüksége van, azt nem akarja. Nagyon nem. …
Hogy az egész lakás egy hatalmas bunker, aminek minden pontja bázis, lövő állás és bevetésre váró terület. Hogy léteznek olyan foltok, amiről nem tudod micsoda, és semmi ki nem hozza, akármivel próbálkozol. Hogy még egy banánnal is lehet lőni, és az sem baj, ha anya éppen paprikás krumplit főz, akkor is fel a kezekkel! Hogy …
Kell ez? Nem túlzás? Összezavarja a gyereket? Vagy nem több, mint a szeretet ilyen formájú megnyilvánulása? Teljesen természetes? Pont olyan, mintha az arcára adnánk? Tele az internet, a közösségi oldalak olyan fotókkal, ahol szülők szájra puszilják gyereküket. Alatta millió komment, szépek vagytok, de édes, mások nem értik, megint mások egyenesen elítélik a képen látottakat. Ahogy …
Amikor először a karomba vehettelek, soha még csak hasonlót sem éreztem! Nem ismertelek igazán, mégis az enyém voltál és vagy, azóta is. Addig sosem láthattalak, csak éreztelek a pocakomban. Simogattalak, beszéltem hozzád és milliószor képzeltem el az első találkozásunkat. Mégsem hasonlított semmihez. Még meghittebb, még sokkal földöntúlibb volt, azt az érzést még csak hasonlítani se …
Visszabeszél, ha valami nem teszik, kiabál, csúnyát mond, megbánt és bánt másokat. Sok a panasz rá az oviban, suliban. Figyelj rá, ezek üzenetek, hogy valami nincs feltétlen rendben vele. Talán mégsem jut rá elég idő, talán nem jut rá elég figyelem, vagy egészen másról van, de az biztos, hogy jobban oda kell figyelni rá. Mindenki …
Mennék is, de úgy érzem, maradnom kellene. Maradnom, mert itt a család, a gyerekek, akiket nemcsak el kell látni, de folyamatosan törődni kell velük. Ha leülök meginni egy kávét a lányokkal, úgy érzem, cserbenhagyom a gyerekeimet. A másik oldalról viszont mindennél jobban vágyom a felnőttekkel eltöltött időre, a velük való beszélgetésekre, az élményekre, ami viszont …
