Mindjárt itt a karácsony. A szülő agya már ezerrel azon pörög, mit vegyen csemetéinek, mit tegyen a fa alá, amivel elvarázsolja, kielégíti és kifejezi az érzéseit. Hogy őt szereti a világon a legjobban. Pedig az érzések játékban nem mérhetők…
Mi nincs még meg? Miből lehetne még egy hasonló, egy nagyobb, egy drágább, egy különlegesebb.
Ahogy Vekerdy Tamás mondta, „Hiába vásárolunk mindig újat, másfélét, csak idegessé tesszük a játékok tömkelege közt kielégületlenül maradt gyereket.”
A kirakatok még hívogatóbbak, még inkább csillognak, a polcok roskadásig tele vannak szebbnél-szebb, jobbnál jobb játékokkal.
Berohanunk. Egyik baba beszél, a másik öltöztethető, a kiskocsi felhúzható, de van egy drágább, ami öt funkcióban működik. Megy előre-hátra, villog, dudál.
Melyiket vegyük meg?
Baba már van, igaz, pont ez még nincs meg. Kocsiból is van több bőröndnyi, de kicsit mások. Ez, ami itt van, azért mégiscsak másképp villog. Az őrületbe kerget ugyan az előző ötven is, de most karácsony van. És én annyira, de annyira szeretem ezt a gyereket…
Az emberek tele kosarakkal tolonganak a pénztáraknál. Mindenki a legszebbet és a legjobbat szeretné megvenni.
De tényleg ez kell a gyerekeknek? Ez lenne az a bizonyos varázslat?
Vagy túlzásokba esünk a játékvásárlás terén?
Szintén Vekerdy Tamás mondta: minél egyszerűbb egy játék annál jobb, annál jobban elmélyülhet benne a gyerkőc. Egy egyszerű játék lehet bármi, ami csak a gyerekek eszébe jut. Csak a fantázia, a képzelőerő szab határt.
És mi kell még?
Mi magunk. Mi, szülők. Nagyszülők. Mi, akik velük játszunk. Együtt játszunk.
Mi vagyunk azok, akik varázslatossá tehetik az ünnepet, de nem a millió játékkal, hanem saját magunkkal, a társaságunkkal, az idővel, amit együtt töltünk, amit velük töltünk, amikor együtt vagyunk. És csak játszunk…
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
