Ovi Rólunk szól

Sajnálom, hogy nem volt óvodai ballagás

Négy év, egy szép és meghatározó időszak lezárul.  Lezárul a gyerekek, és a szülők életében. Mindig néztem az óvodát, a gyönyörű díszítést a falakon, a kapun, a szobában. Éreztem a ráhangolódás, az izgatottságot, ami rám is mindig átragadt. Készült az óvó néni és még inkább a „nagyok”. De idén nálunk ez elmaradt. Akik most végeztek, akik most búcsúztak volna, ők ezt nem élhették át. Az ő életükből ez kimaradt. Sajnálom.

 

fotó: unsplash

Sajnálom, mert bár a helyzet tudjuk milyen, azért sokaktól hallom, hogy végül csak megoldották valahogy. Hol így, hol úgy, de búcsút vettek azoktól a gyerekektől, akik három-négy éven át jártak adott oviba, szerették az óvó néniket, akik vigasztalták, nevelték, szerették őket. A helyet, ahol kicsit „felnőttek”, ahol annyi mindent megéltek.

Ahol először érezték meg, milyen anyától és apától távol lenni, ahol az első barátaikat megismerték, ahol sírtak, ahol nevettek, ahol veszekedtek, ahol tanultak, ahol alkottak, ahol csalódtak, ahol a hétköznapjaik jó részt töltötték.

 

Hirtelen bezárt az óvoda és egy nagyon fontos korszak lezárult. Lezárult úgy, hogy űr maradt utána. Hogy nem látatják még utoljára a csoportszobát, ami négy éven át volt a második otthonuk. A közös szülinapok, ünnepek, a farsangi mulatság helyszíne. Nem szoríthatják kezükbe a csokrot, nem vehetik vállukra a kis tarisznyát, amit nagy gonddal készítettek mindig az óvó nénik, nem lehettek részesei egy olyan eseménynek, amit társaik annyira izgatottan vártak korábban. Nem lehettek most ŐK az ünnepeltek, az idei búcsúzók.

Ennek az időszaknak nincs lezárása, ez az időszak megszakadt és egy új kezdődik. Ők most kicsit gyorsabban „nőnek” fel.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz