Amikor kiderült, hogy a most nagycsoportba járó gyerekek már sokkal nehezebben maradhatnak majd az óvodában még egy évet, mivel mostantól nem a szülő és az óvoda kompetenciája lesz eldönteni ki az iskolaérett és ki nem, hanem egy szakértői csoporté, úgy tűnt nem lesz ez így jó. Hiszen ki tudná jobban érett-e a gyereke az iskolára a vele élő szülőnél vagy pedagógusainál.
Egy anyuka már túl a szakértői vizsgálaton, most elmeséli tapasztalatait.
„ Csalódtam, jó értelemben. Félve mentünk az iskolaérettségi vizsgálatra, hiszen annyi mindent lehetett hallani, főleg rosszat, szinte biztosra vettem, hogy az egész csak formaság, minden előre el van döntve, a lányom biztos, hogy iskolába megy. Azt hittem, a vizsgálat gyors lesz, felületes, néhány klisé – kérdéssel, pipálgatással, majd jön az eredmény: a gyerekem igenis iskolaérett, mit akarok én?
Amikor megérkeztünk mindenki nagyon kedves volt és figyelmes. Egyáltalán nem azt éreztem, hogy félvállról vennének bennünket. A kezdeti bizalmatlanságom hamar elmúlt. A gyerekek csoportokban mentek be abba a helységbe, ahol hogy úgy fogalmazzak, felmérték őket. Mi ugyan nem voltunk jelen, de azt mesélték utólag, aranyosak voltak velük, rajzoltak, beszélgettek, jól érezték magukat.
A játékos felmérés körülbelül két óra hosszát tartott, mialatt velünk szülőkkel más szakértők, pedagógusok beszélgettek. Azonnal éreztem, hogy nem az a cél, hogy mindenáron iskolába küldjék a gyerekeket, hanem, hogy valóban érdemleges döntés szülessen, a gyerekek érdekeit figyelembe véve. A bizalmam annyira megjött a beszélgetés végére, hogy még egy olyan információt is „kikotyogtam” a hölgynek, amiről azt gondoltam, nem lehet az óvodában maradás egyik oka. Ő viszont megnyugtatott, hogy minden olyan családot érintő változás lehet oka az óvodában maradásnak, ami kihat a gyermekre és fejlődésére.
A vizsgálat végén egyből megkaptuk az eredményt, a gyerekünk még egy évet óvodás maradhat, ez teljesen indokolt. És az össze többi gyerek, akikkel együtt voltunk ott, ugyanezt az eredményt kapta.
Volt egy anyuka, aki azért volt ott, mert ő viszont mindenáron iskolába szerette volna küldeni a gyerekét, de végül neki is azt javasolták, maradjon még egy évet. Szerintük.
Összességében nagyon jó érzésekkel jöttünk el, és nemcsak azért mert számunkra kedvező választ kaptunk, hanem mert a légkör is kifejezetten családbarát volt. Nem tudom, hogy mások, más óvodákból, hova tartoznak, ugyanoda mennek-e, ahol mi jártunk, ha igen, akkor azt hiszem, egy pozitív tapasztalat már mindenképpen van. Talán mégsem zúdul majd millió 6 éves szeptemberben az iskolákba.”
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
