Tiszta ideg vagyok. A gyerekem máshol akar aludni. Na, nem az utcán vagy a szomszéd ház harmadik emeletén, hanem családon belül. Nagymama, unoka-tesóék, csupa jól ismert ember, akiket szeret. Hát mi baj lehet?
De mi lesz, ha hajnali kettőkor találja ki, hogy mégis haza akar jönni? Akkor rohanunk oda-vissza? Vagy mi lesz, ha most akarja, de este már nem? Már így is kétszer változtatta meg a véleményét, és mind a kettőben tuti biztos volt, amikor mondta. Aztán mégsem.
Fáradt vagyok, nem mondom, jól jönne egy lazább éjszaka, de ha tövig rágom a körmömet, hogy mi van vele, mit akar éppen, eszik-e, iszik-e, és főleg alszik-e, akkor biztos, hogy annyi a nyugis éjszakának. Talán jobb, ha itthon marad.
Nagymama azt mondja, minden rendben, eszébe se jutunk, jól elvan, játszik, eszik, iszik, még nevet is, szóval, mi is felejtsük el kicsit. Magyarán, törődjünk végre a magunk dolgával. Jó.
De öt perc múlva – biztos, ami biztos – csak írok egy üzenetet, hogy továbbra is minden rendben van-e vele, és a nagymama biztos megtalálta-e a csatot, amit a táskája belső rejtett zsebébe tettem? Ja, és eszik-e uborkát a szendvicshez, mert azt nem mindig eszi meg itthon, és akkor nem kellene erőltetni, talán jobb, ha paradicsomot kap helyette. De abból elég a két kicsi szelet, mert van, hogy fáj tőle a hasa. És egyáltalán, evett már valamit?
Persze, megtalálta a csatot. Egyébként pedig továbbra is minden rendben, a gyerek mosolyog, eszik (még uborkát is! Mi van???), iszik és szerinte aludni is fog. Simán. Jó.
De öt perc múlva azért csak felhívom őket, hogy most akkor mit mond a gyerek? Maradna, vagy mégis hazajönne inkább? Azt mondja, maradna. Tessék? Biztos nem emleget bennünket? Nem? Hogy nyugodjunk meg, jó kezekben van? Én nyugodt vagyok! Csak biztos akarok lenni a dolgomban. Ja, hogy telefonál, ha bármi gond van? Jó.
Nem tudom, most mi legyen? Hívjam őket, vagy várjak még? Dörög meg minden. Olyankor félni szokott. Vajon a nagyi nem keverte össze a pizsifelsőt a holnapi alsóval? És fogat mosott? Tetszett az esti mese? Ja, és nem sír utánam?
Ezt nem hiszem el. A végén még tényleg „ott alszik”! De felkészültem én erre?!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
