Család

A túlféltés sokat árt a gyereknek

Elesik a gyerkőc, és anya vagy apa máris ott terem. Talán semmi baj nem történt, ő már szaladna tovább, de éppen a szülei azok, akik nem hagyják. Ők csinálnak úgy, mintha a világ tragédiája történt volna meg vele.

Nem hibázik, mert a szülők, ma azt mondjuk, helikopterszülők – folyamatosan ott vannak körülötte, mindenről tudnak, helyette beszélnek, később helyette döntenek, nem engedik, hogy csak úgy megtörténjenek vele a dolgok. Ők a helikoptergyerekek.

Ameddig kicsi a gyermek, azt gondoljuk, jól van ez így, és talán bizonyos fokig így is van. Mert a mi dolgunk vigyázni rájuk, megóvni őket, utat mutatni nekik. Ez a biztonságos közeg pedig ösztönzően hat rájuk, általában jól is teljesítenek, így mi is úgy érezzük, jó úton járunk. Aztán telnek – múlnak az évek, és a szülők továbbra is mindenről tudni akarnak, továbbra is ők akarnak az életük középpontjában állni, nem engedik, hogy járják a maguk útját, elkövessék a maguk hibáit.

Kutatások támasztják alá, hogy a gyerekkorban túlzottan féltett, óvott gyerekek, felnőtt korban sokkal nehezebben veszik majd az élet nehézségeit, az akadályokat, buktatókat, nehezebben élik meg a jó dolgokat is. Akiknek gyerekkorukban mindig megmondták, mire figyeljenek, mit mondjanak, akár a házi feladatot is állandóan helyettük írták meg, később, amikor már valóban önmagukért lennének felelősek, sokkal nehezebben megy, mint azoknak, akikkel szemben voltak elvárások, akiknek nem adtak meg mindig mindent, akinek gyerekként is egyedül kellett teljesítenie, kora szerint, természetesen.

Az érzelmeiket is sokkal nehezebben kezelik, nehezen szabályozzák, gyakrabban lesznek depressziósak azok, akiket a széltől is óvtak, akiket túlkontrolláltak a szüleik.

Már felnőttként is mindig anya vagy apa tanácsát kérik, mindenről beszámolnak nekik, és várják a megerősítést, hogy jól csinálják. Sokszor nem elégedettek az életükkel, sokat panaszkodnak, nehezen veszik a mindennapi akadályokat, úgy érzik, a világ terhe az ő vállukat nyomja, nem is gondolnak arra, hogy másnak se könnyű, sőt talán még nehezebb, mert csak a saját gondjaikkal vannak elfoglalva. Valójában nem sikerül leválniuk a szüleikről és talán fordítva sem.

Még ha nehéz is, mindig szem előtt kell tartani, hogy a gyerekeinket az életre neveljük, hogy megállják majd a helyüket egyedül, nélkülünk is, mert ha olykor nehéz is elhinni, azzal tesszük a legtöbbet értük, ha hagyjuk, hogy elkövessék a saját hibáikat, hagyjuk, hogy megéljék a rossz döntéseiket és tanuljanak belőlük.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

(1) Hozzászólás

Itt hozzászólhatsz