Rossz volt a héten Jancsika, hát rászólt az óvó néni, rászólt a tanár néni! Csúnya tanár néni, csúnya óvó néni, aki nem elég türelmes Jancsihoz, nem elég megértő, nem elég érzékeny, nem köti le megfelelően Jancsika érdeklődését: magyarán nem elég univerzális ahhoz, hogy tökéletesen idomuljon Jancsika igényeihez.
Nyilván eltúlzott a fenti példa, de tény, hogy ma divat mindenért a pedagógust pellengérre állítani. És hol jövünk a képbe mi, szülők? Nekünk semmiféle felelősségünk nincs abban, hogy a saját gyerekünk hogy viselkedik máshol? Egy tanórán, egy óvodai csoportban? Mi nagyvonalúan szemet hunyunk afölött, hogy a gyermek mégiscsak a mi nevelésünk, mégiscsak mi adjuk alá az alapokat? Ő egy tükör nekünk…
Ritkán hallom, hogy egy szülő azt mondja a gyerekének: Ha ez történt, akkor az nem helyes, fiam! Legközelebb NE tedd, mert neveletlenség, mert zavarod az órát, a többieket, a tanárt, az óvónőt, ja, és köszönni fiam, azt illik!
Nem, ma inkább azt mondják: Mindenben igazad van, fiam! A tanár hibája, mert nem jó tanár! És a gyerek máris megkapta a visszaigazolást: hogy amit ő csinál, az úgy van jól!
Rossz jegyet kaptál, fiam? A tanár rosszul tanít, nem elég érdekesen, nem elég szemléletesen, nem elég türelmesen, nem a Te hibád! Te okos és ügyes vagy! És el ne vegyék már az önbizalmát, noha már így is kissé túlteng benne…
Rosszul viselkedtél? Az óvó néni vagy tanár néni már kiöregedett, befásult, válthatna, nyugdíjba mehetne. Minek választotta ezt a szakmát, ha nem szereti a gyerekeket?!
Lehet, hogy akkor szerette őket, amikor a hivatását elkezdte….
Sőt! Még most is szereti őket!
Ha nekünk szülőknek egy-két-három gyerek mellett sokszor azaz érzésünk, világgá szaladnánk legszívesebben, mit mondjon egy pedagógus, aki több száz gyerekkel dolgozik élete során???
Aki odafigyel a válófélben lévő szülők érzelmileg ingatag gyerekére (a gyerek szülei már sokszor kevésbé),aki odafigyel a megváltozott nevelési igényű gyerekre és azok szüleire, mert valahol pszichológus is egy személyben, hiszen sok szülő neki önti ki a lelkét, és aki bár nem veri nagydobra, de nap, mint nap intézi a nehéz sorsú gyerekek ügyeit a hivatal és bürokrácia útvesztőiben, hátha sikerül valami segítséget összecsikarni.
Aki kirándulásokat, bábszínházat, úszást, korcsolyát, irodalmi találkozókat szervez, aki bent ül fél hatig az óvodában, iskolában, mert a Jancsika szülei bár tudják, már megint nem értek oda időben érte, mert sok volt a munka. Hiszen az óvónőnek nincs családja és nincs munkaideje sem, sokak szerint ő azért van, hogy ha kell, éjfélig szórakoztassa és nevelgesse a gyerekeket, a saját családja és szabad ideje kárára.
Engem is vett már elő tanár. Konkrétan azt mondta, fogjuk szigorúbban a gyereket, mert úgy érzi, romlott a magatartása.
Mi történik ilyenkor: megsértődünk, hogy a mi gyerekünk, ő nem neveletlen, mi mindent szuperül és tökéletesen csinálunk. Ő nem rossz, csak eleven. Hát, istenem, viselje el a tanárnő! És vele együtt a másik százat is…
Vagy félretesszük a büszkeségünket, és magunkba nézünk! Lehet, hogy jól látja a tanár? Lehet, hogy tényleg lazábbra vettük az utóbbi időben magunkat? Amikor átbeszéltük a férjemmel, bizony éreztük, hogy igaz, amit mond.
Nekünk kettő gyerekünk van, a tanárnak harminckettő! (Legalább!) Harminckettő különböző nevelési igényű, különböző helyről és társadalmi rétegből érkező, jól nevelt és neveletlen gyerek. De ő mindenkivel szemben legyen türelmes, mosolygós, kedves, bájos, vidám, még akkor is, ha Jancsika visszaszájal naponta ötvenszer, Balázska soha nem ír leckét, Robika meg püföli a többit minden szünetben, évek óta, mert ez az elvárás. Haladjon megfelelően a jó képességűekkel, mert azok a szülők ezt várják, de zárkóztassa föl a nehezebben haladókat, mert azok a szülők pedig ezt várják, és emellett tartson rendet az óráján, de úgy, hogy az első hangos szóra feljelenthetik.
Mielőtt ítélünk, sőt elítélünk, először gondoljuk át, mi mindent jól csinálunk-e! Nem tehetünk-e mi szülők is – bokros teendőink között – azért, hogy a tanárnak könnyebb legyen a gyerekünkkel. És csak akkor lépjünk tovább, jelentsünk fel, hívjuk a médiát, ha valóban az a konkrét eset, ezt tényleg megkívánja!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
