Ovi

Sok kisgyerek számára rémálom az óvodai alvásidő

    Nemrégiben mesélte a barátnőm, mennyire nem szeret a kisfia óvodába járni, mert ott aludni kell. Az ő kis életében ez ennyire egyszerű. Előfordul, hogy akár éjszaka is sírva riad fel, hogy nem szeretne oda menni, mert ott kötelezően le kell feküdni és nem tud elaludni. Nem ő az egyetlen kisgyerek, aki így érez.

    Biztosan sokan kapják most fel a fejüket, hogy mennyire ismerős ez a helyzet, ha nem a közvetlen, akkor a tágabb környezetben.

    Számomra például azért, mert én magam is olyan ovis voltam, aki nem tudott odabent aludni – nem egy alkalommal, hanem sohasem – a rossz érzés pedig, amit mindez okozott, a mai napig él bennem. Konkrét pillanatokat tudok felidézni öt éves koromból, amikor szinte kényszerű volt, hogy elaludjak és minél jobban akarták, annál kevésbé ment. Akkoriban még mozogni se nagyon szabadott, nem is mertem, suttogni sem valaki mással, aki esetleg szintén nem tudott aludni. Sokszor szóltak, hogy:

    „Csukd be a szemed és fordulj a fal felé!” esetleg „Csukd be a szemed és aludjál már végre!”

    A kötelező alvás a legtöbb óvodában a mai napig létezik, olyan nagy változás ezen a téren nem történt. Nincs igazán alternatíva azon gyerekek számára, akik nem igénylik az alvást. Nem egy alkalommal, hanem egészen egyszerűen délután nem alszanak, mert már „kinőtték” ezt az időt. Számukra maximum annyi az engedmény, hogy maradjanak csendben és feküdjenek nyugodtan, ne zavarják a többieket, akik viszont aludnának. És már ez sem túl jó érzés.

    Vannak olyan gyerekek nem is kevesen, akik nem igénylik a délutáni alvást, nincs rá szükségük.
    Különösen igaz ez a nagyobbacskákra, de a hat évesekre már mindenképp. Mégis az alvás az ő számukra is kötelező, akárcsak a hároméves kiscsoportosoknak. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek életritmusa is egészen más. Máskor kelnek, másképp voltak terhelve, sok oka lehet az eltérő bioritmusuknak.

    A kérdés azonban az, mit lehet ilyenkor tenni? Miben segíthet a szülő és miben az óvoda? Van-e lehetőség arra, hogy, aki nem tud aludni, annak ne legyen kötelező, hiszen ez az a „élmény” ami miatt sokan nem szívesen járnak óvodába, sőt egyenesen rettegnek tőle.

    Van olyan anyuka, aki azt meséli, náluk az egész négy év rémálom volt, mert a gyerkőc négy éven át nem aludt odabent. Az a másfél óra viszont, amikor kellett volna, komoly kínszenvedés volt a számára, és örülnek, hogy végre vége. Rossz, hogy így kell elbúcsúzni az óvodától, hiszen az óvoda annyi élményt, szépet és jót kínál a gyerekeknek, annyi gyönyörű emlék kellene, hogy kösse őket oda. Sok esetben ez persze így is van!

    Vannak országok, ahol már jó ideje létezik a gyerekek egyéni igényeinek felmérése és az ehhez való alkalmazkodás. Az alvás nem jelent konkrét alvást, de még csak azt sem, hogy kötelezően feküdni kell. Természetes, hogy nem szabad a többiek pihenését zavarni, hiszen fontos, hogy, aki igényli, aludhasson, de a többieknek se a plafont kelljen néznie két órán keresztül.

    Fontos a kommunikáció, hogy megbeszélhessük az óvodával a lehetséges megoldásokat, ami mindkét részről rugalmasságot feltételez a gyermek érdekében, hiszen itt ő a legfontosabb.

      Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

        Itt hozzászólhatsz