Türelmes és türelmetlen szülők, mosolygós, sírós gyerekek. Fáradt, de kitartó óvónők. Sok választásuk persze nincs. Rajtuk, a dadusokon, az óvodai dolgozókon (is) a világ szeme, hiszen most még annál is többet vállalnak, mint egyébként. A vírushelyzet tőlük is megköveteli, hogy többet tegyenek, többet bírjanak, a felelősség pedig hatalmas. Nemcsak a gyerekekre, magukra és egymásra is nagyon kell, hogy vigyázzanak egy olyan környezetben, ahol az ölelés, a megnyugtató simogatás szinte magától értetődik.
A nagyobb gyerekek most tényleg megmutathatják, mit tudnak, mennyire önállóak, mennyi mindent tudnak és mennyi mindenre képesek már egyedül, a kis háromévesek pedig idén anya és apa nélkül szoknak/szoktak be az oviba. Most nem ülnek a szülők a folyosó padján körmeiket tördelve, azon gondolkodva, mi történik éppen odabent a csoportban, nem törlik a könnyeiket az óvoda udvarán, leginkább a távolban izgulnak azért, hogy a gyerekeikkel minden a legnagyobb rendben legyen. Van, olyan kisgyerek, akinek így könnyebb, van, akinek sokkal nehezebb.
Sok óvoda érkezéskor és távozáskor csak az udvarára engedi be a szülőket, ott kell megvárni, amíg az óvónők, dadusok felöltöztetik a gyerekeket és kiadják őket. A szülők nem egy időben érkeznek, az óvó nénik pedig igyekeznek a csoportjaikban lévő gyerekek mellett az öltöztetést, vetkőztetést is intézni, akár egyesével is. Az idő pedig egyre rosszabb, egyre sötétebb és egyre hidegebb, egyre több a ruha a gyerekeken, egyre fogy a türelem. Odakint fáznak a szülők, odabent fáradtak, túlterheltek az óvodai dolgozók. És a java még csak most következik.
Az óvónők ölébe most a szokásosnál is több gyerkőc kéredzkedik, még jobban igénylik a szeretetet, még jobban hiányolják anyát és apát, nemcsak a kicsik, a nagyobbak is. Reggelente tényleg csak egy gyors puszi, és anyának menni kell. Nagyobb a felelősség, miközben az óvónőknek – különösen az idősebbeknek – nemcsak a gyerekekre, de magukra is figyelniük kell.
Közben pici kezecskék fonják körbe a derekukat, kérik, hogy öleljék át még egyszer és még egyszer és még sokszor őket. Mert hiányzik anya és apa, mert ez egy teljesen új élet, ami kezdetét vette, és most még inkább az óvó néni, még inkább a dadus néni az, aki a vigaszt, a szeretetet, a jókedvet jelenti a számukra, amíg anyáék megérkeznek.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
