Ha lehetséges, egy egész családra van/lenne szükség! Egy támogató közegre, ahol valamilyen módon, a lehetőségeihez mérten, mindenki besegít, ha lehetséges.
- Anya, játsszál velem, anya, miért nem érsz rá, anya, sohasem érsz rá, anya, miért nem velem vagy, anya, te már nem is szeretsz engem…
Anya nem SZERET, anya nem AKAR velem időt tölteni, anyának más dolgok fontosabbak, mint én, és ehhez hasonló gondolatok motoszkálnak már egy egészen kicsi gyerek fejében is, ha anya egymás után több alkalommal is azt mondja neki:
MOST NEM ÉREK RÁ, MENJ, FOGLALD EL MAGADAT VALAMIVEL! LÉGY JÓ GYEREK!
Anya valóban nem ér rá mindig, és noha anyává vált, bizonyos dolgok továbbra is vannak és lesznek az életében, amit MUSZÁJ elintéznie. De ezt egy kicsi gyerek nem érti, és nem is kell megértenie.
Mégis mit tehetünk, hogy könnyítsünk a lelkén, és nemcsak az övén, de a sajátunkon is?
Hiszen mi anyukák is érezzük, hogy ilyenkor jön a mindent elsöprő lelkiismeret-furdalás, a lelki stressz, hogy most tényleg miért nem vele vagyunk, miért a banki, postai, konyhai, egyéb munkával kapcsolatos ügyeinket intézzük, miért nem Vele játszunk inkább?
NYUGI, TÖKÉLETES ANYA NEM LÉTEZIK, ILLETVE MIND AZOK VAGYUNK, NÉMI SZÉPSÉGHIBÁVAL MEGSPÉKELVE!
Muszáj valamiféle kompromisszumra jutni elsősorban ÖNMAGUNKKAL, hogy ez a negatív körfogás megszűnjön körülöttünk, és ne mindig ugyanoda jussunk, ugyanarra a téves következtetésre: rosszul csinálok valamit, rossz anya vagyok, már megint összecsapnak a hullámok a fejem felett. Más hogy képes folyton mosolyogni, csinos, kisimult szelfit lőni magáról az Instára?
Kell a segítség!
Be kell látni, hogy egyedül nem megy! Sokszor ketten a párunkkal együtt is nehéz TOPPON lenni, és helytállni minden téren. Kell idő, amit KIZÁRÓLAG a gyerekkel töltünk, de kell a segítség, hogy jusson idő magunkra, és azokra a feladatokra, amelyeket el kell végezni, akkor is, ha már család lettünk. Helyettünk ugyanis senki nem teszi meg.
Ha kevés segítségre számíthatunk, akkor egy napi „ütemterv” életmentő lehet!
Be kell osztani a nap szinte minden egyes percét, amiben fix idő jut arra, hogy kizárólag a gyerekünkkel lehessünk.
Telefon-, tablet-, számítógép-, tévémentesen. Ne jöjjön közbe egy barátnő hívása, a főnök szentbeszéde, de ha lehet, a konyhába se akkor rohangáljunk megnézni, vajon megpuhult-e már a krumpli a fazékban vagy kapott-e a macska enni.
Ehhez pedig ragaszkodni kell! Ha már nagyobbacska, érdemes elmondani neki, hogy most egy kis időt muszáj „dolgoznunk”, jelentsen ez bármi is, mert ez a család érdeke, de utána csakis vele leszünk. Ha több időt töltesz vele, meglátod, idővel könnyebben fogalja majd el magát, sokkal tovább játszik egyedül is, kiegyensúlyozottabb lesz, mert tudni fogja, hogy ANYA nagyon szereti őt!
forrás: Mi jár a gyerek fejében? Tanith Carey, Dr. Angharad Rudkin
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
