Janika egy tündéri kisfiú. Tündéri. Amikor megszületett, mindenki olvadozott, aki csak ránézett. Ő pedig mosolygott. Levette a lábáról a nővéreket, a doktor néniket, a takarító néniket, a látogató néniket, és Julcsit, az ágy – szomszédos kismamát. Szóval, az egész bagázst, ától-cettig.
Mondtam is az Uramnak, neki csak megszületni volt nehéz, figyeld meg! (Bár még azt sem igazán…) Hazakerülve a mi Jánosunk tejben – vajban fürdött, Anya és Apa pedig hej, de boldog volt! Ment minden, mint a karikacsapás, csak olykor-olykor a csapás meg a karika is fenn akadt a fán. Nem baj az, mondtam is az Uramnak sűrűn, mutasson bárki egy olyan Anyát és Apát, akinek ez elsőre (másodikra vagy harmadikra) sikerül. Figyeld meg, olyan nincs! De ha lett is volna, kit érdekel?!
Na, Janika egyik legfőbb „szépséghibája” az volt, hogy nemigen akaródzott neki aludni. Éjjelente. Erre azért elég hamar rájöttünk. Mondtam is az Uramnak, figyeld meg, ez a gyerek, nem alszik valami jól! Mondta is, hogy, háááát, szerinte se… De amúgy meg, mutatott volna valaki egy olyan Jani korú csecsemőt, aki jól alszik. Olyan nem létezik, és ha mégis, kit érdekel, rajtunk nem segít!
Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, de a kisded Jani „problémája” csak nem akaródzott megszűnni. Mondtam is az Uramnak, lassan úgy érzem magam, mintha mégis inkább a mi Janinkhoz mentem volna hozzá, hiszen én vele alszom. Ő pedig mondta, hogy ja-ja, és azt hiszem, ezt még párszor megismételte.
Hát, ebből adódóan a Jani feladta a leckét nekünk rendesen, Anyának és Apának, nőnek és férfinak. Mert amint Apa csak úgy lábujjhegyen osonni kezdett Anya felé, vagy Anya elhagyta volna állandó strázsa pozícióját a Janika kiságya mellől és megpróbált volna Apa közelébe libegni, a Jani bizony megébredt. És akkor ahány libidó csak volt, az annyifelé széledt, zavarában vissza se nézett. Pedig Anya olyan lágyan és harmonikusan mozgott, hogy azt egy prima ballerina is megirigyelhette volna, és mégis. Bezzeg nappal, amikor Apa dolgozott, az ütve – fúró mellett is úgy aludt a lelkem, mint, akit leütöttek. A mi Janink…
Mondtam is az Uramnak, Apa, szerencse, hogy ez a mi Janink ilyen áldott jó evő, legalább ezzel nincsen semmi gond. Ő pedig mondta, hogy igen, vasgyúró lesz ebből a gyerekből!
Ahogy teltek-múltak a hetek és hónapok, Jani és a libidó nem igazán kedvelték meg egymást. Ha Janika jött, a libidó ment, ha a libidó jött, akkor jött Janika is, úgyhogy mondhatjuk, hogy erről, ennyit.
Mert akár az éjszaka közepén is szomjas és éhes volt a lelkem, no, és ha véletlenül nem, akkor pedig rosszat álmodott, vagy csak úgy jött, hogy közénk bújjon. Mi pedig mozdulni se mertünk, nehogy megébredjen, mert Jani és az alvás továbbra sem voltak igazán jó barátok, de akkor, amikor már végre igen, akkor egy kihasználva Janikánk figyelmének lankadását, megérkezett a kistesó…
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
