Van segítség, nincs segítség a gyerekek körül. Nálunk sajnos nincs nagyi, nálunk sajnos távol van a nagyi, nálunk sajnos nem olyan a nagyi, nektek könnyű ott a nagyi, mondják gyakran egymás között az Anyukák. Valóban nagy áldás a családnak, ha van nagymama és nagypapa. Amellett, hogy komoly segítséget nyújthatnak, a nagymamás, nagyszülős élményeket csakis ők adhatják meg az unokáknak.
Szerencsés az a család, szerencsés az a kisgyerek, aki ilyen közegben nőhet fel. Aki megtapasztalhatja, milyen az, amikor a nagyinál van, milyen a nagyi puszi, nagyi ölelés, a nagyi palacsintája és almás pitéje. És a nagyinál általában sokkal többet szabad, mint otthon, mert a „nagyiszívecsücskének” mindent lehet.
Lehet agyon maszatos a póló, mit számít. (Persze anya kiakad, hogy mégis mi a fenével fogja a meggyfoltot kiszedni, meg, hogy pont a legújabb darab, nem egy régi agyonmosott póló, de az unoka és a nagyi szemszögéből nézve igenis ez így a jó!)
A nagyinál lehet nutellára lekvárt, arra pedig sós mogyorót enni, amennyi belefér a „nagyiszemefényébe”. Persze anya – ha megtudja – aggódik majd, hogy a gyerek kihányja, de nem számít. Mert ez a nagyi ideje és ez így van jól!
A nagyinál lehet fára mászni és úgy cseresznyét szedni, hogy senki nem aggódik folyamatosan a fa alatt, nehogy leessen az a gyerek. Mert a nagyi tudja, hogy az ő idejében, mindenki a fán lógott, és soha senkinek nem lett semmi baja. (Na, ez így persze nem igaz, mert azért olykor eltört keze-lába egyik – másik gyerkőcnek, de akkoriban erre azt mondták, kutyaharapást szőrivel, meg, hogy katonadolog, és ezzel el volt intézve minden.) Ma komoly túlféltés van. Khm.
A nagyinál olyan illatok és ízek szállingóznak a levegőben, mint sehol máshol. Nem véletlen, hogy azok a mára már felnőtt unokák sem feledik, akik annak idején mindig a nagyi lekvárját, pogácsáját, húslevesét ették. Ma is azt mondják: jó-jó, de a nagyfélénél nincs jobb a világon!
A nagyinál nem kell mindennap fürdeni. A „nagyiéletebogara” úgyis szép, jó, ügyes és okos, ha kicsit maszatos és csokis a szája. Nagyi nem ugrik félpercenként a szalvétával, hogy gyere ide kisfiam, töröld meg a szád szélét, mert odaragadt a meggy, rajta a csokival, és ott van még a sajtos pogácsa morzsája is. Nagyi este kicsit leporolja az unokát, és jól van az úgy. Ha anya előáll azzal, hogy fürdött-e a gyerek a rágógumi illatú shea vajas fürdetőben, hát, nagyi rákacsint az ő „tündérkirályfiára” és azt mondja, igen. Vagy azt, hogy édes lányom, hagyjál engem ezekkel békén, régen sem voltak ilyen kenceficék, a hatszáz –féle flakonból meg, amit adták a gyerek mellé, én megkeresni nem fogom. Leszappanoztam és kész.
A nagyinál nem zavaróak még a szúnyogok sem. Nagyi maximum rányom egy kis keresztet a csípésre, ami hatékonyabb az összes kenőcsnél, és már lehet is tovább bújócskázni a bokorban, ott, ahol a legtöbb vérszívó tanyázik. Nem számít.
Szóval, szerencsés az a kisgyerek, ahol van nagymama, nagypapa, akik életre szóló élményeket adhatnak a drága kisunokának, egy kis szeletet az életükből (vagy nagyobbat), ami egészen biztosan feledhetetlen lesz. Az emlékei gyógyírt jelentenek majd a bajban, a nehezebb időszakokban erő a küzdelemhez.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
