Család

A gyermekkori megaláztatást felnőttként sem lehet kinőni

„Mit művelsz már megint, te vagy a legrosszabb gyerek, nézd a többieket, mennyivel jobbak, mint te!”

„Még egy bölcsödés is okosabb nálad!”

„Ne legyél már ilyen muja!”

Talán fel sem tűnik, mert a szülő számára nem több mint egy odavetett mondat, vagy egy rossz nevelési elv, a gyereknek viszont akár egy életre szóló trauma, egy örök rossz és meghatározó emlék, borzasztó élmény. Egy olyan emlék, ami kihat az életére, és a későbbiekben akár az ő nevelési elveire is.

Lehet, hogy akkor nem is reagál a kisgyerek se, olyan, mintha mi se történt volna. Az élet megy tovább. A szülő úgy gondolja, ennyi belefér, hiszen ő is kapott sok mindent gyerekként, mégis felnőtt valahogy. A kicsi pedig nevet tovább, fel sem vette, meg se hallotta.

Jó esetben talán így van, de ez ritka. A gyerekek nem tartanak hegyi beszédet a szülőnek, hogy anya vagy apa, most mennyire megbántottál, ne csináld többet, ne mondj nekem ilyeneket, ne alázz meg mások előtt. Rosszul esik, fáj, és nem tudok mit kezdeni vele. Azon kívül, hogy sokszor belepirul, és szégyelli magát, pedig nincsen miért, nem nagyon tehet mást.

Ha meg tudná fogalmazni biztosan valami olyasmit mondana, hogy úgy érzem, rossz vagyok, rosszabb a többieknél, nem érek sokat, talán nem is szeretsz eléggé, nem vagyok elég jó neked.

Később erősen önbizalom hiányos lesz, szorongani fog, és éppen a szülő nem érti majd, hogy miért. Hiszen mindent megkapott, tettlegesen soha nem bántották, mégis mi lehet a baj?!

A szavak, a mások előtt tett megjegyzések, azok a mondatok, amik maximum szűk családi körben hangozhattak volna el, nyilvánosan történtek. És ezek megtették a hatásukat. Személyiség és önbizalom romboló hatásukat.
Zárkózott lesz, nem mer saját véleményt alkotni, mert úgy érzi, úgysem lenne értelme.

Ezek a sebek, sérülések felnőttként is jelen lesznek, akár a saját nevelési elveibe is beleviheti, mert számára ez volt a minta. Ez volt az alap. Talán elfogadta, hogy így volt ez jól, így volt helyes, hiszen ő is felnőtt és embert faragtak belőle.

Hagyjuk, hogy megélje a gyerekkorát, a határokat azonban úgy húzzuk meg, hogy az ne törje le a szárnyát, ne szegje a kedvét, hanem éppen ellenkezőleg, hagyjuk, hadd legyen gyerek!

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz