Talán kicsit erősen hangzik, hogy rabszolgaként jellemzem magam, de előfordul, hogy valóban az vagyok. Az én hibám (is) persze. Sőt, az én hibám és pont. Mert amikor megszülettek, olyan addig nem ismert érzések kerítettek a hatalmukba, melyek mindennél erősebbek voltak. A szeretet egyet jelentett azzal, hogy bármit megtennék értük. Mindent… És ez így van rendjén, csak mára talán túlzásba estem.
Babaként természetes, hogy az anyuka a kicsi körül ugrál. Pláne, ha első gyerekről van szó. Az ember pattan, mint a gumilabda, ha csak egy nyögdécselést, apró kis szusszanást hall a babaszobából. Egy ideig egy helyiségben aludtam az éppen babakorban lévőmmel, hogy nyugodtan szoptathassam éjjel. Amikor visszaköltöztem a saját szobámba, akkor is félálomban forgolódtam, az első köhintésre rohantam. Sőt. Köhintés nélkül is.
Valójában éjszakánként kétszer – háromszor tiszteletemet tettem a gyerekszobában, csak úgy. Hogy megnyugodjak. Hogy mindenki rendesen veszi-e a levegőt, hogy nem melegebb-e az átlagosnál, nem fázik-e, nem húzta-e a fejére takarót, nem takarózott-e ki, szóval nem aludtam, hanem holdkórosként mászkáltam a háló és a gyerekszoba között.
Igazából, amióta gyerekeim vannak egy kezemen meg tudom számolni (és ott se jutnék sokáig), hány éjszakát aludtam úgy igazán végig. Pedig gyerekvállalás előtt mintha leütöttek volna esténként…
Valahol itt kellett volna először elgondolkodnom azon, hogy jó-e ez így?! Mert egy bizonyos kor után – gyerekkora gondolok természetesen -, az ember nem rendelheti teljesen alá magát annak, amit a gyermeke szeretne. Vagy akar. Mert akkor kegyetlenül kezdetét veszi az, amit úgy hívnak, hogy anyarabszolgasors. Tudom, ez nem hangzik túl jól, de igaz.
Az anyarabszolga és az odaadó anya között az az egyik nagy különbség, hogy a második esetben az anyuka következetes. Ezért megmarad az odaadó, jól szerető anyuka pozícióban. Ezzel szemben az anyarabszolga – bár mindig megfogadja – mégsem tud következetes maradni. Ezért szétszakad a családja szolgálatában. Mert úgy érzi, neki kell mindent megcsinálnia. Babázik, gyerekezik, etet, itat, vásárol, dolgozik, nem eszik vagy túleszik, keveset alszik, és máris kész az anyarabszolga. Úgy érzi, minden csak akkor van jól, csak akkor működik, ha ő csinálja. Csak így válhat jó Anya belőle.
Én például valahol ott követtem el a hibát, hogy beleragadtam a babakorba, legalábbis, ami a gyerekek körüli teendőket illeti. Ugyan már messze elhagytuk a pelenkás időszakot, vécébe pisilnek, járnak, beszélnek, én mégis folyamatosan „műszakban” vagyok.
-Anya, pisilni kell, kapcsold fel a lámpát a fürdőben!
– Anya, készen vagyok!
-Anya, mégsem vagyok készen, gyere vissza később!
-Anya, csukd be az ajtót magad után!
Anya, de ne teljesen, csak húzd be! Ne kilincsre!
-Anya, na, most tényleg készen vagyok!
-Anya, bocsi, mégsem! Várj még. Csukd vissza az ajtót!
-Anya, jöhetsz! Most tényleg!
-Anya, jó kaki jött, ugye?
– Anya, akkor ehetek csokit, ugye?
Ez a napi rutin egy töredéke. Ebből azért talán már érződik, miről beszélek. A tudatos anyuka például itt közli, hogy: fiam, jövök, ha tényleg készen vagy, és „kezicsókolom”!
Én viszont még mindig elhiszem, hogy elsőre készen vannak, annak ellenére, hogy tízből egyszer sem volt még ilyen.
Anyarabszolga keze mindig tele. Pakolni szeretne. Dehogy szeretne, csak úgy érzi, pakolnia kell. A múltkor a szemetest elfelejtettem bepakolni a kertkapuban a kukába, vittem magammal a közértbe. Csak ott tűnt fel, hogy még mindig nálam van. Mert nálam mindig van valami. Mindkét kezemben. Már fel sem tűnik egy 60 literes szemeteszsákkal több vagy kevesebb. Hozok-viszek, lerakok, felveszek, időnként az kerül a szemétbe, amit a gyerekek polcára akartam volna visszatenni, fordítva szerencsére még nem fordult elő.
De visszatérve a közértre és a szemeteszsákra, ott az bolt kellős közepén a szemeteszsákkal a kezemben jöttem rá, hogy ideje kitörni a saját magam által generált ‘anyarabszolgasorból’. Ideje lepakolni végre azt a szemeteszsákot és elhinni, hogy lehet ezt másképp is jól csinálni, pontosabban másképp csinálni jól.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
