Az éltünk a feje tetejére áll, olyanok vagyunk, mint egy felbolydult méhkas ilyenkor, és minden áldott nap legalább tizenötször hangzik el jó magam, vagy a gyerekek szájából a stikeez szó. Hol azért, mert a pénztáros elfelejtett adni, pedig járna vagy három, hol azért, mert megköszönjünk a néninek, aki mögöttünk állt a sorban és látta, mennyire kellenek ezek nekünk, hol azért, mert megint rátapostam egyre a nappaliban, meg a fürdőben, meg a kádban, mert EZEK ilyenkor ott vannak mindenütt.
Amint kijön az első tévéreklám, óriásplakát, szórólap, ahol ezek a gumi lények, most éppen vécék, fogkefék, kaktuszok, macskák, és vicsorognak rám, én már tudom, hogy a kislányomból, aki egyéb körülmények között egy szőke tündér, mindenre elszánt stikeez- hajhász válik. Mi az Apjukkal meg csak úgy kapkodjuk a fejünket, hogy most akkor tényleg minden sz@rért a lidlibe kell ugrálnunk?!
Aki ezt kitalálta, az tudott valamit a háromtól tízévesig terjedő korosztályról, arról, hogy mire képesek egy gumivillanykörtéért meg kakukkos óráért, ami ráadásul olyan furán nevet, hogy borsózik a hátam, és nem is biztos, hogy kakukkos óra. Többüket komoly analízisnek kell alávetnem, hogy egyáltalán sejtésem legyen, mi is lehet ő. A gyerekeim szerint viszont ezek cukik, mi több kedvesek és aranyosak és nagyon szerethetőek. De mindegy is, hogy micsodák, a lényeg, hogy gyűjtsük össze mindet a lehető leghamarabb. Sajnálom, hogy nincs az a hatalmas takaró, amivel jótékonyan letakarhatnék néhány plakátot a környékünkön, hogy ne halljam: nézd Anya, ott a vécé, az még nincs is meg…
Persze ott a jóval egyszerűbb megoldás, lehetnék sokkal erélyesebb szülő, de ezek a „gumiszörnyek” ilyenkor mindenhol ott vannak. Nincs az az anyai habitus, ami ellensúlyozni tudna egy ekkora kampányt. Látom őket a bölcsiben, az oviban, a suliban, földön, vízen és levegőben, de a víz alatt is, mert a kádban is ott vannak. Hallom, ahogy kis vékonyka hangocskák üzletelnek „róluk” az óvoda vagy suli folyosóján.
- Vécét adok turmixért, de fogkeféből van három is, ha kell, és adsz cserébe fehér macskát, akkor adok olyat is!
Zavarba ejtő az a tudatosság, amivel megkötik a számukra legelőnyösebb üzletet. Apró kezek rendezgetik a már meglévő kollekciót, a már meglévő tartóba. (Igen, igen, tartó is van hozzájuk!) Csak idő kérdése, mikor szúrja ki a kislányom, hogy amúgy olyan is van…
Ha pedig nem tudnám, hogy kampány van (ami kizárt), az üzenőfalamat úgyis ellepnénk, és el is lepik a szorongva aggódó szülői üzenetek:
1.Sürgősen keresek stikeezeket! Véletlenül kidobtam a kukába az összeset. Azt hittem egyszerű bisz-b@szok, de kiderült, hogy nem. A gyerek teljesen kikészült! Én is. Segítsetek!
2.Juliskámnak már csak egyetlen stikeeze hiányzik, hogy meglegyen a készlet! Konkrétan a GUMIKACSA! Írj kommentbe, vagy privibe ha van! Kutyaházat adunk cserébe!
- Most értem haza munkából! Bazsi stikeezeket akar! Az oviban látta! Mi a franc ez? HELP!
Én pedig segítek, miért is ne segítenénk. Persze egy kakukkos óráért cserébe…
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
