„Elhallgass, de rögtön!”
„Nézz körül, mindenki Téged néz!”
„Hát, nem szégyelled magad?”
„Most olyan csúnya vagy!”
Dühös és kétségbeesett anyuka kiabál az utcán hisztiző gyerekével. Mert van az a pont, amikor egy anya olyan kimerült és fáradt, hogy elfogy a cérna, türelem híján pedig kiabál, akár fenyegetőzik a gyerekkel, amikor pedig megnyugszik, lelkiismeretfurdalása van, hogy megint „hibázott”, megint mindent rosszul csinált, megint jól elcseszte…
Mások megmondják, kioktatják, vagy csak „úgy” néznek rá. Könnyű okosnak lenni kívülről, könnyű megmondani, hogyan kellene „jól” csinálni, de szerintem bőven elég, ha arra törekszünk, hogy jobban csináljuk. A gyerekek hisztiznek, nem akarnak, nem szeretnek, nem esznek, nem isznak, nem alszanak, főleg akkor nem, amikor kellene. Ez alap. Kiindulási pont.
Cukik, édesek, tündérek, szeretni valóak, puszilgatni valóak. És ezt a nagyobbacskák tudják is. Nincs az a mosolygó szempár, csibész mosoly, amire, ha ránézel, ne bocsájtanál meg nekik bármit, mindent és azonnal. De nem jó szó a megbocsájtás, hiszen a „hisztit” nem kell megbocsájtani. A hiszti egy állapot.
A gyerekek a hisztivel nem akarnak rosszat, nem akarnak kínos helyzetbe hozni, csupán így fejezik ki magukat. Ha fáj valami, ha fáradt, ha nem kapta meg, ha nem eheti meg, ha meg kell ennie, de nem akarja, ha nem játszhat tovább, ha nem nézheti meg, ha meg kell néznie valamit, ha, ha, ha…És jön a hiszti, a lábdobbantás, a kockahajítás, jön a NEM. Lakásban, utcán, óvodában, suliban, bárhol. És az durva. Tízes skálán tízes.
Kiakadhatsz, felhúzhatod magad, lehetsz dühös, feszült, vagy nyugodt és kiegyensúlyozott, aki előtt minden anya megemeli a kalapját és azt kérdezi:
„Te ezt, hogy a francba csinálod?” Én már rég feladtam volna…
Ne figyelj oda rá!
Hagyd, hadd csinálja, ha nincs közönsége, előbb-utóbb abba fogja hagyni. Ráadásul megtanulja, hogy a hisztivel nem lehet követelőzni, nem lehet mindent elérni. Sőt. A hisztivel nem megy semmire, a hiszti nem az az út, amivel bármit is megkaphat.
Maradj következetes!
Lehet, hogy néznek, lehet, hogy kínos, lehet, hogy aranyos nénik és bácsik azt mondják: hát vegye már meg Anyuka, szegénynek, annyira szeretné! Akkor se! A nem, az nem, csak így lehet megtanítani.
Nyugi!
Relax. Tényleg nyugodtnak kell maradni, bármilyen nehéz is, mert a kiabálás, csak fokozza a frusztrációját. Nehéz, de bele lehet jönni, az eredménye pedig hamar meglesz!
Szeresd és dicsérd!
Persze nem a hisztijét, hanem őt magát, amikor már megnyugodott. Öleld át, mondd el, hogy továbbra is nagyon, de nagyon szereted, örülsz, hogy végre túljutott rajta és jobban érzi magát. Simogasd, amíg egészen meg nem nyugszik.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
