„A kamrába tévedt egy kisegér, és megroppantotta a dió héját. – Krakk! A reccsenésre felébredt valaki, valaki, aki ősz ót aludt. Kippkopp, a gesztenye-gyerek. „
Amikor rátaláltam Marék Veronika Kippkopp meséire, egyből elvarázsolt a kicsi gesztenye gyerek története. Különösen a Kippkopp a hóban tetszett, és ahogy nekem, úgy a kisfiamnak is az egyik kedvence lett. Betéve tudta a szövegét, bár olvasni nem tudott, mégis szóról- szóra ismerte az egész történetet.
Kippkopp nagyon szeretethető, kedves figura, jól ismeri mindenki, hiszen nincs is olyan kisgyerek, aki ne készítené el otthon miden ősszel.
Kippkopp minden évszakban talál valami izgalmasat kint a természetben. Olyan apró dolgokra figyel fel, ami mellett mi felnőttek már régen elmegyünk, de a gyerekeket igenis nagyon érdekli. Érdekli őket minden apróság, hiszen órákig képesek lennének gyönyörködni egy katica vagy szarvasbogárban, cincérben, a széltől felkavart avarban, süniben, a karácsonyfa díszeiben, egy hóemberben, hóesésben, a tavasszal nyíló virágokban.
Ugye, mennyi mindent észre sem veszünk már?
De ők igen. Akárcsak Kippkopp.
Egyetlen oldalánál is hosszú perceket töltöttünk, mert meg kellett beszélni, hogy azon a bizonyos képen, mi történik pontosan. Másnap pedig – ha éppen ideje volt – rengeteg gesztenyét kellett szedni és millió kis Kippkoppot kellett készíteni, akik mind ugyanazt szerették volna, játszani az avarban, barátokra lelni a réten, szálló pihéket követni, vagy egyszerűen csak észrevenni és belefeledkezni az élet apró örömeibe.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
