„Most kaptad azt a gyönyörű babaházat! Másnak ilyen biztos nincs! Hát, miért nem játszol vele?”
„De szép ez a kisautó, ha nekem ilyen lett volna a Te korodban, mindig ezzel játszottam volna!”
A legmenőbb ruhák, a legdrágább játékok, a legklasszabb cipők, táskák, és ez sem elég? – értetlenkedik sokszor a szülő. De miért? Hiszen mindene megvan, mindent megkap, mindent megveszünk neki, lessük minden kívánságát. Akkor mi lehet a baj? Mért csüng mégis mindig anyán és apán az a gyerek?
Mert Anya és Apa a legfontosabb. Minden szempontból. Anya és Apa szeretete, ölelése, társasága, a velük együtt töltött idő nem pótolható semmi mással. Sokan érzik úgy, hogy ha hosszabb időt hagynak ki gyermekük életéből ilyen-olyan oknál fogva, vagy sok a dolguk, és nem „jut” elég idő rá, akkor egy sok ezer forintot érő zenélő, beszélő baba, egy szirénázó, távirányíthatós autó, építőjáték majd kompenzálja mindazt, ami elmaradt.
Másrészről, ha a gyerkőc sok ajándékot kap, akkor kevesebbet kell „nyüglődni” vele. Mert majd jól eljátszik ezekkel, órákon át bíbelődik velük, hiszen ezek olyan sokba kerültek, hogy akár órákon át helyettesíthetik őket.
Csakhogy a gyerekek nem így működnek. Fogalmuk sincs róla, hogy ez vagy az a baba, mennyibe került, és nem is ez a fontos a számukra. Azon kívül, hogy sokszor egy egyszerű cipősdobozzal jobban eljátszanak, mint bármilyen milliós játékkal, az egy dolog. Az pedig egy másik, hogy imádnak Anyával és Apával lenni. Csak úgy lenni.
Csüngeni rajtuk, bohóckodni velük, kikérni a véleményüket a cserebogarak, csigák, hangyák szokásairól, tüzetesen átbeszélni a giliszták jelenlétét a kertben, a millió ’miért’ kezdetű kérdéseikre gyors és egyértelmű választ kapni, apa orrát befogni és megkérni, hogy beszéljen is úgy, anya fülbevalóját meghúzni és megtudakolni, miért pont az van ma rajta, csillámos vizet lötykölni a szőnyegre és jót nevetni, mert ez annyira, de annyira jópofa, majd jól lebirkózni Apát. Szóval szeretnének szinte mindig együtt tenni – venni Anyával és Apával. Gyerekek, ez az életük. És akkor Anya vagy Apa azt mondja, most nem, mert ott a baba meg a kisautó,amit most kaptál, játszál velük.
Függenek tőlünk, a szeretetünktől vágyják a törődést.
Tévhit, és óriási önámítás, hogy ezek a tárgyak, legyenek bármilyen szuperek is, bármilyen aranyosak, menőek, szépek és kedvesek, képesek lesznek pótolni a szülőt, a szülői szeretetet. Mint ahogy az is tévhit, hogy csupán tárgyakkal ki lehet fejezni, mennyire szeretünk valakit, mennyire szeretjük a gyerekeinket. Ünnepek, születésnapok, alkalmak, amikor valami nagy dolog történt a gyerekek életében. Az ajándék öröm, addig öröm, amíg a helyén van kezelve. Nem minden, pláne nem a szeretet nyelve. Mert az kizárólag Rólatok szól.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
