Legyen különleges, legyen csodaszép, legyen emlékezetes, legyen egyedi, legyen szépen hangzó, legyen rá jellemző. Ma már másképp adunk nevet a gyerekeknek, mint több évtizeddel ezelőtt. Akkor a szülők többnyire anya vagy apa, esetleg a nagyszülők után nevezték el a gyerekeiket, nem kerestek, kutattak, olvastak úgy utána a neveknek, mint ma. Így lett sok Máriánk, Erzsébetünk, …
Az ember csak a fejét kapkodja, manapság már micsoda neveken szólítják a szülők a gyerekeiket. Némelyik annyira szürreális, hogy eszembe se jutna, hogy ezekre egyáltalán élő embernek figyelnie kellene. Hol vannak már a Bélák, Józsefek, Kálmánok, no meg a Katalinok, Máriák és Évák? Eltűntek. Talán a húszas éveik elején járó generáció tagjai között akad …
Bár a trend – különösen az ismert emberek körében – még mindig az, hogy legyen a gyerek neve nagyon különleges, és nagyon más, mint másé, a játszótereket továbbra is a Hannák és Bencék uralják. Ha nevekről van szó, én mindig bedobom a játszóteres poént, miszerint az anyuka odakiabál a gyerekének, Bencének, hogy ugyan menjen …
