Aggódom, féltek, félek. Van, hogy üvöltenék tehetetlenségemben, reménytelenségemben, bizonytalanságomban. Pár perccel később megint bizakodom, megint hinni kezdek, megint látom a fényt az alagút végén. Főleg ha a gyerekeimre nézek. A legtöbb erőt ők adják, az ő mosolyuk, vidámságuk ránk is átragad. Már csak miattuk is erősnek kell maradnunk. Miattuk, és a szüleink, nagyszüleink miatt. …
Üres utcák, maszkot viselő, egymást távolról kerülő, sietős emberek. Ijesztő végigsétálni az utcán, de a gyerekekkel ki kell menni, hogy levegőzzenek, és valljuk be, nekünk is kell, hogy ránk süssön a nap. Különben meg lehet majd bolondulni odabent, mire mindennek a végére érünk. Aztán, ahogy a kisebb utcákat elhagyjuk, valahogy mégis egyre több …
Pólókat nézegetek. Egyik aranyosabb, mint a másik. Éppen elvesznék egy csupa csillám, csupa tüll csodában, amikor apró arcocska tűnik fel az egyik szoknya alól. Csitt, mutatja kicsi ujjával, kiderül, hogy anyukája elől bujkál. Nem sokkal később, nagyobb fiúcska esik keresztül az állványon, a húgát keresi, egyúttal menekül az anyukája elől. Elképesztően gyors észjárásommal kikövetkeztetem, …
Kispipi és Kisréce, A gomba alatt, A három kiscica, Miau, A kis hajó, Okoska-botocska, ugye ismerős címek? Régi mesék, amelyek már az egészen kicsiket is elszórakoztatják, mosolyt csalnak az arcukra, hiszen vidámak, szerethetőek, kedvesek. Nálunk rongyosra lapozgatták a gyerekek a már amúgy is elég viseltes mesekönyvet, hiszen az én gyerekkoromból maradt rájuk. A bájos figurák …
Vörösre üvöltött fej, kisírt, piros szemek, kócos haj, toporzékolás, a földön őrjöngve fetrengés, „testdobálás”, szétdobált játékok mindenhol. Életkép hiszti alatt, avagy, amikor a gyerek-hiszti a tetőfokára hág… „Nem akarom, nem eszem meg, nem kell semmi, de kell, haggyá’ békén, utállak, csúnya vagy, ne szólj hozzám, nem megyek, nincs kedvem, nem akarok, ne gyere be, …
A lányok angyalok, szokták mondani, és milyen igazuk van. Mert nincs még egy olyan mosolygó szempár, egy vágyakkal teli arcocska, egy folyton ringó copfocska, szökdécselő lábacskák, melyek jobban kifejeznék, mennyire imádnivalóak ők, és mennyire imádnak bennünket. Ők a lányok. Pontosan tudom, mikor, mit szeretne. Melyik nézés, mosoly, lebiggyesztett száj, mit jelent. Egy öltöztetős …
Meseszép kép, anya karján a gyermekével, aki békésen alszik. Anya is tökéletesen néz ki, mosolygós és kisimult. Ezen a képen nyoma sincs a fáradtságnak, az anyatejért való küzdelemnek, a fájdalomnak a testében, a magánynak, az elesettségnek, az idővel való folytonos versenyfutásnak, az anyaságában való bizonytalanságnak. Ez az Anya – legalábbis abban a percben, amikor fotózzák …
Emlékeztek még Férdire és Bénire a két kőkorszaki szakira? Íme, 10 érdekesség a rajzfomről, amit biztos csak nagyon kevesen ismernek. A készítők, William Hanna és Joseph Barbera eredeti elképzelése az volt, hogy az 1955-ösThe Honeymoonersszitkom rajzfilmes megfelelőjét alkotják meg, azonban nem tudtak megegyezni a szereplők ruháján. Végül Hanna javasolta azt, hogy legyenek ősemberek, hogy egyszerű …
Szerintem a következő mondatokat, idézeteket mindenki ismeri. Egy rajzfilm a múltból, amit szeretettünk, amin felnőttünk, amin egyszerre lehetett izgulni, mosolyogni, nevetni, szomorkodni, és amiből olyan sokat lehetett (és lehet ma is) tanulni. Pedig nincsenek benne különleges effektek, erős, figyelemfelkeltő színek. Vuk, az Vuk. Úgy volt jó, ahogy volt. Ha eljön az ideje, érdemes megmutatni …
Miért nem tudom szoptatni? Rossz anya vagyok. Miért nem vagyok folyamatosan boldog? Pedig annyira akartam ezt a gyereket! Hát, milyen Anya vagyok én? Miért itt vagyok, miért nem otthon a gyerekkel? Miért adom bölcsibe, olyan pici még? Jó lenne már kicsit magammal is foglakozni, esetleg mozogni valamit. Önző vagyok! Vissza kéne mennem dolgozni, kellene a …
