Az éltünk a feje tetejére áll, olyanok vagyunk, mint egy felbolydult méhkas ilyenkor, és minden áldott nap legalább tizenötször hangzik el jó magam, vagy a gyerekek szájából a stikeez szó. Hol azért, mert a pénztáros elfelejtett adni, pedig járna vagy három, hol azért, mert megköszönjünk a néninek, aki mögöttünk állt a sorban és látta, mennyire …
