Mondhat bárki bármit, így szeretem a gyerekem, úgy szeretem a gyerekem, így megteszek érte mindent, úgy megteszek érte mindent, ha ezek pusztán üres szavak maradnak, semmi több. Lehet, hogy jól hangzik, ha itt-ott elhintik, de ha a gyerek, aki mindebben a lényeg, a főszereplő, semmit sem érez, vagy éppen az ellenkezőjét, ő lesz a legnagyobb „vesztese” mindennek.
Abban sokan egyetértenek, hogy az érzelmi nevelés a kulcs egy boldog gyermekkorhoz, ezen keresztül pedig a sikeres, kiegyensúlyozott felnőttkorhoz.
Vekerdy Tamás sokak példaképe és tanítója, szinte minden írásában és előadásában hangsúlyozta, hogy mindez mennyire fontos. Sőt a legfontosabb!
Mégis sokan az erről való beszélést egyenértékűnek tekintik, a tényleges érzelmi neveléssel.
De mit is mondott Vekerdy?
A személyiségfeljődéshez a legfontosabb „eszközünk” az érzelmi nevelés, az érzelmi biztonság megteremtése.
Maga a szeretet létezése és annak kimutatása! A gyerekkel töltött idő, amikor kizárólag rá koncentrálunk, vele játszunk, vele beszélgetünk, teljes egészében rá koncentrálunk.
Nem megy a tévé a háttérben, nem kapunk a telefonhoz, mert pittyen egyet, nem jut eszünkbe, hogy hoppá, nem hívtuk fel x-et vagy ipszilont és gyorsan azt is meg kellene ejteni.
És hogyan alakul ki az érzelmi biztonság?
Egy ölelő, szerető, melegséget sugárzó környezetben. Ahol a gyerek sokáig gyerek maradhat, ahol figyelnek rá, ahol kérdezik, ahol támogatják, ahol önmaga lehet, ahol nem másokhoz hasonlítják, ahol a saját tempójában fejlődhet, ahol önmaga lehet.
Ahol nem azt kell hallgatnia, hogy Sanyika, Petike, Julcsika vagy akár a saját testvére, mennyivel szófogadóbb, ügyesebb, okosabb nála, hanem támogató családi háttérre lel.
Ahol a szülői ambíció – ami persze nem baj, ha van – mégsem előzi meg lépten-nyomon a gyereket.
Ahogy egy óvónő mondta egyszer: valójában a gyermek maga mutatja meg, hogyan is van ő otthon, mindazzal, ahogy játszik, ahogy reagál dolgokra, amilyen ő, egy közösségen belül.
Érzelmi biztonságot nyújtani a saját gyermekének, remek lehetőség a szülőnek arra, hogy jól csinálja. Sokaknak ösztönösen, mondjuk úgy: zsigerből jön, másoknak tudatosabban kell figyelniük erre, de sikerülhet, csak éppen áldozatokkal járhat a részéről.
De ki más érdemelné meg mindezt jobban, mint a gyermekeink?
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
