Suli

Miért nem veszik komolyan az iskolai zaklatást?

Egyre több hír szól iskolákban történt bántalmazásról, zaklatásról, gyerekekről, akik hiába kérnek segítséget, valahogy nem veszik elég komolyan őket. Pedig egy ilyen ügy tragédiába is torkolhat.

Bullying – iskolai zaklatás

Inkább a fiúkat éri nyílt formában, a lányokat közvetettebb módon, például kiközösítés formájában.

Sokszor megvannak a jelek, még aki nem meri elmondani, mert fél a retorziótól, azokon a gyerekeken is sokszor látszik, ha valami nem stimmel. Ha valami baj van. Pedig, ha valamit, ezeket a jeleket nagyon komolyan kellene venni, és komolyan tenni ellene, értük. A bántalmazott, zaklatott gyerekekért, mert mindez sokszor észrevétlen marad.

Csúfolódás, kegyetlen tréfák, abúzus, pszichoterror, testi bántalmazás. A gyerekek kemények tudnak lenni egymással. Sajnos nem ritka, hogy gyerekek mindennap szembesülnek legalább a felsoroltak egyikével, vagy akár többel is. Nem beszélnek róla, mert nem mernek, szégyellik, félnek. Ha mégis, nem veszik elég komolyan őket, bagatellizálják a történteket, legyintenek. Fiam, lányom mindenkit csúfolnak valamiért, és ennyivel el van intézve. Pedig ha valakit állandóan csúfolnak, bántanak, az mélyen sérül. Eltűnik az önbizalma, a lelkén talán sohasem gyógyuló sebek lesznek.

Talán még mindig élnek azok a szomorú sztereotípiák, miszerint senki nem hal bele egy kis csúfolódásba, persze nem szép dolog, de az élet már csak ilyen, hozzá kell szokni, erősíteni a lelket.

Nem lehet anyámasszony katonájának lenni, meg kell edződni – mondják sokan a segítséget remélő gyereknek. Érzi ő, hogy nem veszik komolyan, talán még szégyelli is magát, hogy szólt, hogy nem bírja egyedül megoldani. Végül mégis egyedül marad egy óriási problémával, de talán bebeszéli magának, hogy mindez az ő hibája. Hogy azért bántják, azért őt bántják, mert ő nem jó! Mert vele van a gond. Idővel zárkózott lesz.

Talán eljut oda, hogy nem beszél, mindent magába folyt, és ezzel egy borzasztó negatív spirálba kerül. Egyetlen gyermeknek se szabadna magára maradnia, egyetlen gyereket se lenne szabad magára hagyni, nem szabadna engedni, hogy bántalmazók áldozata legyen.

Kézen kell fogni, mellettük állni, óvni és védeni őket, biztosítani arról, hogy nincsenek egyedül, ami történik nem az ő hibájuk.

Nem akar iskolába menni. Fejfájásra, hasfájásra panaszkodik. A legtöbb bántalmazott gyerek eljut idáig. Jel. Sokszor mégsem foglakoznak vele. Nem veszik komolyan. Biztos dolgozatot ír, amihez nincs kedve, nem készült, összerúgta a port valakivel, majd kibékülnek, és így tovább.

És ha nem? Ha nem erről van szó?

Jelzi a szüleinek, akik jelzik az iskolának. Itt már történik valami, de általában az iskola maga próbálja intézni az ilyen jellegű ügyeket, a négy fal között. Rovó, intő, de mindez ritkán elég, ha komoly ügyről van szó. Sőt. Talán olaj a tűzre.
Tanárok, osztályfőnök, igazgató, szociális munkás, pszichológus. Ha egyáltalán eljut odáig egy iskolai gyermekbántalmazási ügy, bekapcsolódnak.

Mégis nehéz megtalálni az igazi megoldást, ami értelemszerűen a vágyott nyugalom lenne, a zaklatás teljes, végleges megszüntetése, kizárása.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz