Rólunk szól

Hiába várnak segítségre a babakocsis anyukák

Anyukák kisgyerekkel, babakocsival nap, mint nap járják a várost, intézik az ügyeket, villamosra, buszra, trolira, metróra le- és fel kilós babakocsival, egy vagy több gyerekkel. A közöny, ami a legtöbb ember részéről körülveszi őket, elszomorító és kiábrándító.

Sok kisgyerek anyuka panaszkodik, sajnos nem segítenek, nem törődnek velük a tömegközlekedés résztvevői, egyszerűen levegőnek tekintik őket. És ez talán még a jobbik eset, mert vannak, akiket kifejezetten zavarnak.
Zavarnak, mert lassabbak, körülményesebb, amíg feljutnak egy buszra, a kisgyerek sír, vagy hangos, ekkor viszont már feltűnik, hogy jelen vannak.

Az egyik anyuka, aki mindennap két éves kisfiával, és egy kismotorral (olykor babakocsival) közlekedik – plusz-mínusz az a hatalmas táska, amibe a gyerek és a saját dolgait pakolja,- azt meséli, gyakorlatilag észre sem veszik. (A minap igen, amikor a kisfia kisebb hisztit csapott a metrón, de csak ezért.)

Ha lépcsőn való le- és feljutásban nem jellemző, hogy bárki megkérdezné, segíthet-e, például leviheti-e a babakocsit, az ajtón elé vágás viszont mindennapos. Ami ledöbbentette, hogy nemrégiben egy fiatal pár női tagja állt meg, hogy felvinné a babakocsit, szívesen segítene, mire a párja rászólt, hogy ugyan hagyja már, sietniük kell.
Egy másik anyuka azt mondja, megoldaná ő – és meg is oldja – egyedül is, de sokszor fél, mert elég nehéz a babakocsi, ő maga viszont vékony és alacsony, fél, hogy a lépcsőn lefelé menet megbillen a kocsival és leesnek a babával együtt.

Ha valaki, akár csak a másik oldalról megfogná a kicsit és lesegítné számmára minden sokkal könnyebb, gyorsabb és legfőképpen biztonságosabb volna.

Hát, szólni kell? – mondják sokan. Szólnak bizony, de még így is úgy rohannak el az ember mellett, mintha puskából lőtték volna ki őket. (Egy kicsit persze jobb az arány, mondjuk úgy tízből – kettő, ha erélyesebb az anyuka.)

Ahogy a kisgyerekes anyukák mondják, bár nem tudják régen, hogy volt, ma nem lehet úgy elindulni, hogy biztosan tudják, segítség érkezik majd, ha a tömegközlekedési eszközöket szeretnék igénybe venni. A legtöbb ember – és tisztelet a kivételnek, mert mindig van – nem foglakozik velük, talán azt gondolják, majd valaki más.

Sietni kell, más dolga van, nem lehet az a kocsi olyan nehéz, más is van itt, aki még erősebb tán, inkább oda se figyelek, indokok, amelyekkel könnyen átlendülünk azon, hogy a karunkat nyújtsuk a segítségünkre szorulók felé. Ha egyáltalán feltűnik, hogy valakinek ránk lenne szüksége.

Nem érdemes másra várni, ha már éppen ott vagyunk.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz