Érdekességek

Ezért szorongóbb az első gyerek a másodiknál

Amikor még egy gyerek van, minden figyelem rá irányul. Minden körülötte forog, mindenki ár kíváncsi, mindenki őt akarja látni. Őt kényeztetik, őt ölelgetik, őt szeretgetik.

Nem is szólhat másról, hiszen ő az egyetlen. Amikor testvére érkezik általában hatalmas trauma a számára. Mindaz, amit addig megszokott hirtelen valaki másé lesz. (Persze nem mindegy, milyen korú ekkor az első gyermek.)
Anya szinte egész nap a kisebbel foglakozik, de ha nem is egész nap, a nap jó részében. Akik addig miatta jöttek, most hirtelen a kicsire kíváncsiak. Rá mosolyognak, őt becézgetik, és mindenért megdicsérik, pedig a nagyobb szerint semmi különöset nem csinál. (És igaza van, hiszen egy kisbaba egyszerűen aranyos.)

Ő pedig hiába igyekszik, hirtelen semmi nem olyan már, mint korábban. Ebben a periódusban gyakran hangzik el a nagyobb gyerkőc szájából a kicsire nézve a következő: Vigyük vissza a kórházba, csúnya, nem kell, dobjuk ki….stb.
Fontos tudni, hogy ilyenkor a nagyobb gyermeknek van szüksége a fokozott figyelemre, igazából őt kell „lényeztetni”, éreztetni vele, hogy ugyanolyan fontos, mint addig.

Hogy mit mondott erre dr. Vekerdy Tamás? Hogy hogyan érdemes mindezt a helyzetet jól kezelni, minderre jól reagálni?

„Az elsőszülöttek gyakran eleve is szorongóbbak, magukba húzódóbbak, mivel (az akkor még) gyakorlatlan szüleik bizonytalanabb, szorongóbb állapotban fogadták és nevelték őket. Ahogy mondani szokták: az első gyereknél még a szülőcsatorna is nehezebben tágul… A második gyereknél a szülők már sokkal oldottabbak, magabiztosabbak; ezért ő általában mosolygósabb, kiegyensúlyozottabb, könnyebben teremt kapcsolatokat… Mindez és az ennek nyomán támadó érzelmek csak fokozzák a nagyobbik gyerek szorongását, rémületét, elszigeteltségét – adott esetben depresszióját vagy agresszióját.

Ha olyan a légkör, hogy a gyerek szabadon kimondhatja, amit gondol, esetleg javasolni fogja, hogy a kicsit ’dobjuk a kukába’, ’dobjuk ki az ablakon’, ’dobjuk a hídról a Dunába’. Nagyon rosszul tesszük, ha e javaslatok hallatán felkiáltunk: ’Te kis Káin! Meg akarod ölni az öcsédet?’ – és prédikációba kezdünk arról, hogy a kistestvért ’szeretni kell’! A megparancsolt szeretet csak tovább növeli az agressziót! Ezzel szemben, ha érzelmi nyomaték nélkül azt mondjuk, hogy: ’Zsoltikám! Téged se dobtunk ki az ablakon! Ő is a mi gyerekünk, őt se dobjuk ki!’ –, akkor helyes mederbe tereljük a képzeteket és az érzelmeket is.” dr. Vekerdy Tamás

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz