Fáradtság, türelmetlenség, ingerültség, rosszkedv. Á, csak a szokásos. Ez anyaként természetes, ez az életnek ezen szakaszában teljesen természetes, legyintenek sokan, és hagyják, hogy a mókuskerék csak forogjon tovább. Pedig nem kellene!
Hogy miért?
Mert rossz irányba vezet. Ha mindez állandósul, az már nem egy bizonyos életszakasz (otthon kisgyerekekkel) része, hanem valószínűleg a rossz időbeosztásé, a kevés én-időé, és a monotonitásé. Sok anyuka sorolja az utolsó helyre önmagát a család életében.
Ha ez mindig így van, annak egy idő után ő maga és a családja látja a kárát. Éppen azok, akik miatt áldozatot hoz.
De ez nem áldozat tőlem…- mondják sokan.
Nevelni a gyerekeket, tenni körülöttük, tenni értük, tenni velük, öröm, boldogság, de rengeteg lemondás is.
Ezt miattuk csinálom, nekem ők a minden! – mondja sok anyuka.
Hát persze. Minden édesanya a gyerekeiért él. Értük is! Sokan azonban akkor sem segítenek önmagukon, amikor már hetek, hónapok óta érzik, hogy sok. Ez addig megy, amíg el nem pattan a húr.
Ha egy anya sokszor kedvetlen, mindent nyűgnek él meg., sőt egyenesen áldozatnak érzi magát, akkor valószínű, hogy már jó ideje háttérbe szorul. Sok anyuka mondja azt, hogy egyenesen lelkiismeretfurdalása van, ha kicsit magával foglakozik, elugrik meginni egy kávét egy barátnővel.
Ideje átszervezni, jobban, ügyesebben beosztani az időt. Ha pedig mód van rá, több segítséget kérni!
(Hozzáteszem, ennek az ellenkezőjére is van bőven példa, aki állandóan kiszervezi a gyerekét, ő maga jóval kevesebb időt tölt a kicsivel, mint kellene, de erről majd egy másik írásban.)
Azok az anyák, akik nem mernek, vagy akarnak elég segítséget kérni, pedig érzik belül, hogy kellene, hogy szükségük lenne rá, előbb-utóbb kényszerpihenőre utalják magukat. Az pedig tényleg senkinek se jó.
Anyaként ugyanúgy jár idő önmagunkra, legyen az munka, szórakozás, kényeztetés, bármi, ami jólesik.
Azok az anyukák, akik mindezt nem sajnálják maguktól, hosszútávon kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak, türelmesebbek, kedvesebbek a környezetükkel. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeknek kifejezetten jó, ha olykor más is van velük, mert az más élmény, más program, más érzés.
Ők maguk önállóbbak lesznek, megtanulják, hogy ha anya nincs, akkor hogyan oldjanak meg dolgokat, kihez forduljanak.
Az anyai énidő kifejezetten szükséges, mert ahogy Vekerdy Tamás is megmondta: ha anya jól van, mindenki jól van – és ez számít!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
