Család

Anya, figyelj rám jobban!

Visszabeszél, ha valami nem teszik, kiabál, csúnyát mond, megbánt és bánt másokat. Sok a panasz rá az oviban, suliban.

Figyelj rá, ezek üzenetek, hogy valami nincs feltétlen rendben vele.

Talán mégsem jut rá elég idő, talán nem jut rá elég figyelem, vagy egészen másról van, de az biztos, hogy jobban oda kell figyelni rá.

Mindenki rohan, siet valahova, időre kell menni, ott jól teljesíteni, munkahelyen és otthon egyaránt. A nap pedig csak 24 órából áll. Ami anyaként, még inkább dolgozó anyaként, sokszor elég kevés.
Nehéz kisakkozni azt az időt, főleg hét közben, amikor kizárva minden külső tényezőt csak és kizárólag a gyerekre koncentrál a szülő. Mert jön egy fontos hívás a munkahelyről, vagy valamelyik hivataltól vagy időközben elkészül a leves, vagy a mosás, és már ugrik is az ember, hogy mindezeket befejezze, a játék, beszélgetés, „csak úgy együttlét” pedig abba is marad.

Pedig a gyerekeknek kellene az első helyen állniuk. A velük való időtöltés, nem haszontalan, éppen ellenkezőleg, egy bizonyos életszakaszban a legfontosabbnak kellene lennie. Azért, mert ezek azok az évek, amikor szükségük van a szüleikre, és amikor hatni lehet rájuk, meghatározni őket.

Ez az az idő, amikor nevelni kell. Hogy különbséget tehessenek jó és rossz között. Hogy újra és újra elmondják és mutassák nekik, mi helyes és mi nem. Ha csak addig jutunk, hogy ha a gyerkőc problémás, azért más a hibás, mondjuk az ovi, vagy a suli, azzal éppen neki ártunk a legtöbbet. Kényelmesen lesododorjuk a vállunkról a „problémát”, holott ő a mi gyerekünk.

Az indokok arra, hogy kibúvót találjunk, most miért nem szólunk rá, mert túl kicsi, kiskamasz, kamasz, ilyenkor ez a jellemző, csak egy bizonyos mértékig igazak. Van, amit ráhagyhatunk, és van egy határ, amikor közbe kell szólni, amikor nemet kell mondani.

Sokszor az a kényelmes, ha ráhagyjuk. Nem kell konfrontálódni, nem kell megoldásokat keresni, csak sodródni. És noha a gyereknevelés nem feltétlen akkor jó, ha acélos a szigor, vannak helyzetek – nem is kevés – amikor a sarkunkra kell állnunk, vállalni a felelősséget. Érte. Értük.

Azok az évek, amikor a törődés, az odafigyelés, a beszélgetés, a szeretet, meghálálja magát, gyorsan tovaröpül és eljön az idő, amikor már a szülő is kevés.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz