Család

Anyaként lelkiismeret furdalásom van, ha elmegyek a gyerek mellől

Mennék is, de úgy érzem, maradnom kellene. Maradnom, mert itt a család, a gyerekek, akiket nemcsak el kell látni, de folyamatosan törődni kell velük. Ha leülök meginni egy kávét a lányokkal, úgy érzem, cserbenhagyom a gyerekeimet.

A másik oldalról viszont mindennél jobban vágyom a felnőttekkel eltöltött időre, a velük való beszélgetésekre, az élményekre, ami viszont az én és ebből adódón a gyerekek javára válik, az én és az ő lelki egyensúlyuk érdekében történik.

Ez a „jelenség” egyáltalán nem szokatlan és főleg nem ritka az anyukák körében. A görcsös megfelelési vágy a gyermekeik felé. Noha szükségük lenne rá, hogy törődjenek magukkal, vagy mások társaságában legyenek, úgy érzik, folyton a gyerekeik mellett lenne a helyük. Bűntudatuk van, hogy másnak is szükségét érzik. Ha elmennek, akár csak kis időre is (és ezt igazolván indulás előtt többször is elmondják maguknak, hogy csak kis időre) mégis úgy érzik, ezt a kis időt is ellopják a gyerekeiktől.

Rossz érzéssel tölti el, sőt, van, aki egyenesen önzőnek érzi magát már a gondolattól is, hogy kimozdulna a gyereke mellől.

Sokszor a társadalmi vagy akár családi nyomás is rásegít erre, én magam is sokszor megkaptam, hogy nekem 0-24-ben a gyerekeim mellett lenne a helyem, nekem anyaként, főleg kisgyerekes anyaként nem jár a „szabadság” morzsája sem, mert annak idején nekem sem járt stb…

Bizony az olyan mondatok, mint például: Miért szültél, ha nem tudsz velük elég időt tölteni?
Vagy ha meglátnak valahol és nincs veled a gyerek: Na, és a gyerek ilyenkor hol van?
Illetve: Korai még a munkán gondolkodni, neked most otthon van dolgod, vagy ne aludjon máshol, még túl korai (két évesen is)– típusú megjegyzések sem segítik az anyukák helyzetét.

Ma már talán valamivel jobb a helyzet, mint akár tíz évvel ezelőtt is, mert szerencsére egyre több olyan írás születik a témában, ami éppen abban erősíti az anyukákat, hogy nemhogy nem ördögtől való, ha szeretnének kimozdulni, otthonról, vagy akár visszamenni dolgozni, hanem egyenesen szükséges ahhoz, hogy formában maradjon, hogy mentálisan és fizikálisan rendben legyen.

Hogy így teljes az életük, így lesznek boldogok, és képesek arra, hogy másokat – leginkább a családjukat – is boldoggá tegyék.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz