Sokan azt gondolják, hogy a mai szülők elkényeztetik a gyerekeiket, nem húznak határokat, mindent megengednek nekik. Éppen ezért sokan tévesen ítélik úgy, hogy az „agyon” ölelt gyerekek el vannak kényeztetve, túl vannak szeretve.
Azok a gyerekek, akiknek a szülő nem csak mondja, hanem sűrűn ki is mutatja a szeretetét, nem elkényeztetettebbek, hanem nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek. A mindennapokban jobban teljesítenek, mosolygósabbak, nevetősebbek.
Mert az ölelés, a simogatás a szeretet legszebb megnyilvánulása és legérthetőbb kifejezése.
Általa csak több és jobb lesz a gyermek és szülő kapcsolata, mert az ölelés egy feszült helyzetet is „felold”, átlendít, megnyugtatja a benne lévőket. Oldja a szorongást, jó érzésekkel tölt el.
Az ölelés valójában mindenkinek jól esik, de egy kisgyerek számára, akinek még csak alakul a személyisége, különösen fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb állók kifejezzék érzelmeiket, megmutassák, hogy számíthat rájuk, mellettük megnyugodhat.
Az ölelés nem kell, hogy „okkal” történjen. Nem kell, hogy valaminek a jutalmául öleljünk, (persze az sem baj), lehet ez egy „csak úgy” ölelés is.
Ennek semmi köze az elkényeztetéshez, hiszen ha a szülő egyébként helyes határokat húz, akkor mindez csak hozzátesz a gyermeke érzelmi fejlődéshez. A kicsi szeretet kap, és ő maga is képes lesz adni általa, ami nagyon fontos a jelene és a jövője szempontjából.
Öleljük át minél többször, ezzel is mutatva, anyára és apára mindig számíthat, bennük bízhat, velük mindene megvan.
© ANYA-JAJJ
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
