Család Mi, nők

Anyának lenni

Mindennap úgy ébredni, hogy már várnak rám…

Már várnak a konyhában egy kis túró-rudiért, várnak a fürdőben, hogy nyomjam ki a fogkrémes tubusból a fogkrémet, hogy visszaaltassak, hogy játsszunk a babaházzal, vagy megválaszoljam a világ összes „komoly” kérdését. Hogy megnézzük, milyen az idő, hogy eldöntsük, melyik zoknit vegyük fel, hogy megvitassuk, az elmúlt éjjel végül átjött valaki hozzánk, vagy sem.

Mindennap úgy feküdni…

Mindennap úgy feküdni, hogy még várnak rám. Vagy jönnek értem. Hogy mégis visszamenjek, és még tovább meséljek. Még egyszer a Bambit, a Kockásfülű nyulat, vagy a Micimackót. Hogy valakit kikísérjek még egyszer UTOLJÁRA a fürdőbe, hogy vizet vigyek, UTOLJÁRA, és, hogy még sokszor összebújjunk azon az estén. Hogy még sokáig simogassak, hogy megmondjam, milyen magas pontosan egy katicabogár, és vad-e vagy szelíd a szomszéd néni fekete kutyusa. Hogy elmondjam, mennyire szeretem őket, hogy még ott legyek, hogy érezzék, rám mindig mindenben számíthatnak.

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz