Család

A nagyszülő lehet ajándék, de konfliktusforrás is

A nagymamáról nekem mindig a melegség, a meghittség és az önzetlen szeret az, ami eszembe jut. Egy nagymama aranyos, türelmes, kényeztető, akinek az unokája a mindene.

Biztos a gyerekkoromban rengeteget olvasott, látott kedves történetek is hozzájárultak ahhoz, hogy noha nekem sajnos már nem lehetett szerető nagymamai ölelésben részem, valahogy mégis hiszek abban, hogy akinek van nagyija, az olyan élményekkel lehet gazdagabb, amelyek egy életen át elkísérik majd és amit senki más nem adhat meg neki csakis egy nagyszülő.

És valóban sok kisgyereknek (és nagyobbaknak) megadatik az ilyen nagymama és nagypapa. Hiszen egy nagyszülő egészen más, mint a szülő. Nincs rajta az a felelősség, ami a szülőkön, nincs az a nyomás, csakis az élvezet, a legjobb pillanatok, amelyeket ha úgy szeretnék, jócskán kiélvezhetnek.

Jó ez a nagyszülőknek és jó az unokáknak. Az unoka által a nagymama is egy színesebb, vidámabb életet élhet, hiszen az unoka mosolya, nevetése, a világról alkotott kedves, aranyos, gyerekes értekezése a nap fénypontja lehet. Ez eltereli az ő figyelmét is a megannyi napi bosszúságról, arról, hogy múlnak az évek, és segít abban, hogy fontosnak és hasznosnak érezze magát.

De mi van akkor, ha a szülő és nagyszülő között nem tisztázottak a viszonyok, a határok?

Ha például a nagyszülő túlságosan bele akar szólni a gyereknevelésbe? És mindezt persze úgy teszi, hogy ő csak jót akar, hiszen ő már ezt egyszer/többször végigcsinálta? Közben persze talán rosszul kommunikálja, mert valójában jól érezhetően a szülőket bírálja, kritizálja és nem segíti. A szülő pedig nem áll a sarkára és mondja azt, hogy mi ezt most másképp csináljuk! Ez az egyik konfliktusforrás.

A másik, amikor a szülő akarja túlságosan kontrollálni a nagyszülő minden mozzanatát, mindent percre pontosan megszabva neki, pontosan mikor egyen a gyerek, hány szem szőlőt, megfosztva őt ezzel attól, hogy megélje az unkával való spontán kapcsolatát, kialakítsa a maguk saját kis világát, pontosan azt, amitől olyan jó a nagymamánál lenni. Nyilvánvalóan bizonyos szabályok betartása fontos, de teszem azt, nem az fogja traumatizálni a gyermeket, ha a nagyinál bizonyos szabályok mások, vagy nem egészen olyanok, mint otthon. Mert a nagyszülőnél azért kicsit minden más.

A fontos az, hogy ha vita van a nagyszülőkkel, az ne arról szóljon ki az erősebb, hanem kizárólag a gyerekről és a gyerek érdekeiről.

A szülő húz egy határt, amit a nagyszülőknek érdemes betartani, de a szülő engedhet is, hiszen ha az unoka egy-egy délutánt tölt csupán a nagyival nem hosszú heteket, akkor nem lesz attól semmi baj, ha a nagymama kicsit kényezteti, és némileg mások az elvárásai. Ehhez a gyerekek könnyen alkalmazkodnak. Ha azonban hosszabb távon marad nála a gyerkőc, akkor fontos a szabályok alapos átbeszélése és azok betartása.

Ami még konfliktusforrás lehet, ha a nagymama még nem tudott a felnőtt gyerekéről igazán leválni, és úgy tekint rá, pláne annak társára, mint, aki nem tiszteli őt, nem akarja úgy csinálni, ahogy ő mondja. Nem akarja elfogadni, hogy ő jobban tudja.

Ezek a hatalmi harcok éppen a legfontosabb személynek, az unokának nem tesznek jót, hiszen érzi, hogy a körülötte lévő felnőttek feszültek ettől a helyzettől. Jobb tehát okosan és mielőbb rendezni!

 

forrás: Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz