Család Rólunk szól

„A gyerek 7-8 éves koráig elhiszi, amit mondanak neki”

Tegyük a szívünkre a kezüket: ugye mindenki mondott már olyat a gyerekének, ami nem volt igaz. Szerintem, sokszor füllentünk nekik, hogy szépen fejezzem ki magam, persze – úgy gondoljuk –merő jó szándékból. Mégis éppen ezek azok a kijelentések, amelyek mentén szép lassan mi magunk alakítjuk ki bennük a félelem érzését.

Vigyázz, mert jön a mumus, elvisz a zsákos ember,ha ilyen leszel, én olyat is hallottam már, hogy: na, majd a Béla bácsi meghallja és akkor, jaj lesz neked, a gyerkőc pedig ijedten kérdezett vissza: de ki az a Béla bácsi és hogy néz ki? És mit fog velem csinálni?

És akkor ott az összes Mikulással, húsvéti nyúllal, Jézuskával kapcsolatos füllentés, aminek jó része éppen a javukat szolgálja, kivéve, ha azt mondjuk: nem hoznak neked semmit, ha ilyen rossz leszel. Sőt, a krampusz talán még el is visz!

Őszinte leszek, én is mondtam már olyat a gyerekeimnek, ami nem volt igaz, vagy nem úgy volt igaz. És mondtam olyat is, amivel biztosan erősítettem a félelmüket. Ahogy átgondolom, egy része ma is megállja a helyét, mert bizonyos dolgoktól nem baj, ha tartanak, vagy, ha, óvatosan bánnak vele, teszem azt: ne nyúlj a konnektorba, mert megráz az áram. Vagy még nem engedlek egyedül haza, mert… és akkor felsorolok több olyan dolgot is, amitől nem árt majd tartania, figyelnie rájuk, ha eljön az ideje.

Az tény, hogy mi szülők igen erősen meghatározzuk, hogy a gyerekeink hogyan viszonyuljanak bizonyos dolgokhoz, mitől tartsanak, féljenek, miről mit „higgyenek”, mit gondoljanak.
Ők pedig sokáig elhiszik nekünk, amit mondunk, és valóban félni kezdenek olyan tárgyaktól, állatoktól, helyzetektől, amitől nem biztos, hogy kellene, vagy annyira kellene.

Érdemes elolvasni Vekerdey tanár úr írását a gyermeki félelemmel kapcsolatban, mert mint mindig, most is sokat tanulhatunk belőle, okosabban csinálhatjuk a későbbiekben.

“A gyermek hét-nyolc éves koráig elhiszi, amit mondanak neki, s a köré épült biztonságot mindig újra szétrombolják az ilyen szavak: ‘Nem szeretlek; elvisz a zsákos ember; elmegyek, és itt hagylak egyedül…’, vagy a gyerek fegyelmezése: ‘Ne menj a padlásra, mert ott lakik a fekete ember.’ A gyerek nem fél a környezet természetes tárgyaitól, lényeitől: szekrénytől, lépcsőtől, kutyától, egértől, bogaraktól. De sok szülő korán félelemre szoktatja a gyereket; feljujjog, iszonyatot mímel, ha a gyerek a lépcsőn mászkál vagy ha a homokból kiásott férget elébe hozza a tenyerén. A kutyára – hogy óvja tőle a gyereket – rámondja, hogy harap – a gyerek attól kezdve minden kutyától, sőt könnyen lehet, hogy minden kutyához hasonlótól is félni fog. A világ, ahelyett hogy okosan tisztulna, így testet öltött félelemmel telik meg körülötte.” Dr. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://www.nyitottakademia.hu/…/vekerdy-tamas…

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz