Család Mi, nők

A gyermeked mindig megérzi, ha nem rá figyelsz!

Nehéz nap volt, estére már mindenki fáradt, kisbabás anyukák már sokszor reggel is. Rohansz a munkából a gyerekért az oviba, suliba, a fejed azon jár, mit mondott a főnök, a kolléga, mit nem csináltál meg, mi nem tetszett vagy éppen, hogy lesz majd holnap. És akkor még ott a gyerek is…

Jön boldogan, vagy éppen szomorúan, zaklatottan vagy tele mesélnivalóval. Ő rád várt, neki Te vagy a nap fénypontja. Amikor Anya (vagy Apa) megérkezik érte, és ő elmondhatja, mi történt vele aznap. Amit várva várt.
(Jó, most nem arra az amúgy elég tipikus gyerek mondatra gondolok, hogy nem volt semmi, nem történt semmi és amúgy is, mégis mi történt volna…)

Ha nem is könnyű, mégis ott már ő a fontos, ott már ő számít, az ő napja, az ő ovis – sulis élete, hogy kivel veszett össze, békült ki, vagy mit mondott az óvó néni, mennyire dicsérte meg, vagy állította sarokba. Hogy ő mindezt, hogy élte meg, hogy van tőle akkor, amikor Neked meséli.

Egyik füleden a telefon, mert persze még mindig hívnak a munkahelyedről, vagy éppen mesélne valaki a családból, és közben ő is ott mondja a másik oldaladon, szorongatja a kezed, érzi, hogy nem rá figyelsz.
Egyre hangosabban és hangosabban beszél hozzád, néha már hisztibe torkollnak a szavai, ha kicsi, talán elveszíti a kontrollt önmaga felett, ha nagyobbacska, lehet, nem szól többet, inkább nagyokat hallgat, érzi, csak néhány perc jut rá belőled, mert minden fontosabb. Mert azt mondod, Anyának sok a dolga, vagy Anya most mással beszél, majd utána vele, de akkor meg jön a napi rutin, és igazán még mindig nem mondhatta el, mi is történt vele.

Ha érte mész, öleld át, hiszen csak erre várt, hiszen, ha tehette, Téged lesett az ablakból, mikor érsz már oda érte. Figyelj rá, csak rá, hadd mondja el, milyen napja volt, mit csinált, mit evett, mit mondott a Robika, a kis Balázs vagy a mindig konfliktusos Zolika.

Neki ez a legfontosabb, ő szeretné, ha Te tudnád, mit csinált, miért csinálta, mért ette meg, miért nem akarta megenni, miért mondott csúnyát, vagy lépett a Béci lábára. (Csak visszaadta!)
Nem lenne jó, ha nemsokára azzal szembesülnél, hogy már nem történt vele semmi, már nem akarja elmondani Neked, már inkább hallgat róla, mert úgy érzi, ezek számodra nem fontos dolgok, ezek talán unalmasak, értelmetlenek és butaságok.

Pedig ezek a Te életed legfontosabb pillanatai, elszállnak, szinte repülnek és többé ebben a formában már nem térnek vissza. Ne akkor érezd csak, milyen jó lenne hallani…

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz