A kislány bájos, kedves, huncut és nagyon tudja, hogy mit akar, amiből szorosan következik, hogy azt is tudja, amit nem. Milyen frizurája legyen, és milyen toalettje. Nem akar olyan ruhát, ami szúr, ami bő, ami színben és mintába nem stimmel, ami éppen nem divatos, és ami nem a stílusa. Az évszak viszont kevésbé fontos, mert télen éppúgy jó a tüll és a póló, mintha csak nyár lenne. Szóval a kislány olyan bűbájosan kikéri magának a dolgokat.
A kisfiú kedves, eleven, csibész, örökmozgó, általában a szeme se áll jól, és tudni lehet, hogy ez nem véletlen, mert már tudja, mit fog csinálni, és azért nem áll jól. Szóval, cuki rosszcsont.
A kisfiú továbbá olyan, hogy a fésülködés, az öltözködés kevésbé sarkalatos pont az életében. Mert neki nem számít, hogy a szín, vagy a minta nem passzol, sőt, általában ez tökéletesen mindegy. A stílus maximum a szuperhősökig és a Jedikig számít, vagy ha korban ott tart, akkor még a Mancs őrjárat jöhet szóba. Na, olyankor bekapcsolódik az outfittjét firtató kérdésekbe. Továbbá számít az is, ha szúr valami, mert az nyilván neki sem kell, teljesen érthető módon. Igaz ez akkor is, ha csak valami egészen apróságról van szó.
Úgyhogy minden ruhát alaposan agyon tapogatok, nyomogatok, mielőtt úgy döntök, megveszem, mert ha csak egy kicsit is kellemetlen, akkor azonnal ledobják magukról.
A kislány nagyon határozottan mondja azt, hogy nem. Talán még a saját anyukájánál is határozottabban. Ha ő mondja, akkor az végleges. Nem, és kész.
A kisfiú nem-je inkább esetleges. Például, ha mondjuk a játszótérről kell hazamennie, ha nem akar aludni menni, ha nem kér a sárgaborsó főzelékből vagy valamit kikér magának.
A kislányok általában szeretnek rajzolni, alkotni. Aprólékosan színeznek, nehogy kimenjenek a vonalból, a fiúk ezzel a legtöbbször úgy vannak, hogy jól van az úgy, hogy látszik valami kék, meg valami piros a papíron, a többi nem számít. Építeni viszont imádnak, és ott aztán minden kocka a helyén van.
A kislányok sokszor igen érzékenyek. Ha valami nem úgy alakul, ha nem lehet, ha nem kapja meg, ha várni kell, ha menni kell, ha tenni kell, akkor elszakad a cérna. Jön a hiszti.
A kisfiúk a maszatosak. Minden rajtuk van, amit aznap ettek, ittak, a nyári homokozás, fagyizás, focizás, az őszi pocsolyázás „maradványai”. Ez viszont nekik nem probléma, az a trikó maradhat. Bezzeg a kislányok, egyetlen pihe és jöhet a teljes ruhacsere.
Kislány vagy kisfiú, rendet rakni nem szeretnek. A csokit imádják, a korán kelést és cipőhúzást utálják. Így vannak még a sárgaborsó és a finomfőzelékkel is. Amit viszont imádnak, azok a mi vagyunk. Kislányos vagy kisfiús, vagy ’kislányoskisfiús” szülők.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
