Család Érdekességek Rólunk szól

Vekerdy: Rohangálás, vizezés, sarazás, sokkal jobb dolgok, mint a ’program’

Amióta gyerekünk van, sokszor érezzük úgy, hogy mindig ’úton’ kell lennünk.

Mit csinálunk a hétvégén? Ugye ismerős. Játszóház, vendégség, valahova menni kell, hogy lekössük a gyerekeket. Szinte rosszul érzi agát az ember, ha szombat lévén, még délben pizsamában van az egész család.

Miért is?

Én sem vagyok biztos benne, hogy tényleg mindig menni kell valahova.

Hogy konkrét ’programot’ kell csinálni. És itt nem a közös családi kirándulásokra, síelésre, focizásra, babázásra gondolok. Hanem az egyéb ingerekre. Hogy folyton, minden pillanatban érje őket valamilyen impulzus.

A férjem rengeteget birkózik velük, olyankor hatalmas kacaj hallatszik ki a szobából. Nagyon élvezik, hogy ’csak úgy’ birkóznak az apjukkal. Ha Apa bírná, egész nap eljátszanának így.

Volt, hogy én szakítottam meg azzal, hogy most már csináljunk valami ’értelmeset’ is. Nem volt igazam, belátom.  Mert a birkózás, sárban tapicskolás, szaladgálás a szabadban elképesztő energiákat szabadít fel a gyerekekben. Semmi nem oldja jobban a szorongást egy iskolai, óvodai, bölcsis nap után. Vagy csak úgy, egyébként.

fotó: pixabay

Ha jobban belegondolunk, nekünk felnőtteknek, mi tesz a legjobbat, ha szeretnénk kizökkeni? Én például egy hosszú stresszes nap után hatalmas táncoltam a férjemmel a minap, utána olyan volt, mintha kicseréltek volna. És ez spontán jött. Készültük valami nagyon konkrét dologra, kifejezetten lazítani szerettünk volna, kizökkeni, de már maga a tervezés tovább fokozta a feszültséget. Nehéz lett volna ’lelazulni.’

A lényeg, hogy sikerült.

Valahogy így működnek a gyerekek is. Kell a bábszínház, színház, állatkert, játszóház, de nem kell folyamatosan vinnünk őket. Erre tanítottak meg a gyerekes évek. Olykor álljunk meg a gyerekszoba ajtajában, és nézzük meg, milyen jól eljátszanak a maguk kis birodalmában. Vagy nézzük a kertben, játszótéren őket, ahogy lelkesen hordják a vizet a homokba, hogy tetőtől-talpig sarasak legyenek. Gondtalanok, boldogok, gyerekek.

Hagyjuk, hogy még sokáig azok lehessenek!

„Az utóbbi néhány évben jellegzetes problémává vált, hogy a gyerekek érdeklődését nagyon nehéz lekötni – a figyelmük néhány perc alatt kimerül, folyamatosan újabb meg újabb intenzív ingereket követelnek, különben elunják magukat. Mi pedig izgatottan visszük a gyereket egyik programról a másikra, szaladgálunk vele gyerekkoncertről játszóházba, onnan esetleg valami „fejlesztő” programra, ha pedig éppen nem érünk rá, akkor a kezébe nyomjuk a tabletet. Azt hisszük, folyamatosan szórakoztatnunk kell.

De miért tüsténkedünk körülötte állandóan, ahelyett, hogy néha kicsit végre békén hagynánk? Mert jó szülők szeretnénk lenni, és attól tartunk, hogy ha épp nincs semmi program, akkor unatkozni fog, magányos lesz, nem tud mit kezdeni magával egyedül. Meg talán mi magunk is úgy vagyunk szocializálva, hogy csak azt érezzük programnak, ami ‘program’. Ám azzal, hogy a gyereket egyik programról hurcoljuk a másikra, elvesszük tőle azt az úgyszólván érzéki örömöt, amit az egyszerű, hétköznapi tevékenységekben való elmélyülés nyújt. Félreértés ne essék: a programokról szólva sem azt mondom, hogy soha és tilos! Csak azt, hogy mértékkel, mert a már sokszor emlegetett sarazás, homokozás, vizezés, csúszkálás, futkározás mind sokkal jobb dolgok a gyerek számára, mint a ‘program’, és sokkal jobban meghagyják neki az önmagában való elmélyedés alapvetően fontos lehetőségét. Sokkal jobban, hangulatosabban, érzelemtelibben él egy gyerek, aki bújócskázik, fogócskázik vagy ipiapacsozik, mint az, aki részt vesz a játszóház programjaiban.”

Részlet Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság című új könyvéből
http://bit.ly/belsoszabadsag

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz