Pityergő gyerekek, a kerítés mellől leskelődő, könnyes szemű szülők. Én bizony nem szégyellem, ácsorogtam a bokrok mögött perceken át és kukkoltam, miután megkértek, hogy menjek el picit. De nem vittek a lábaim, maradni akartam és látni, hogy mi történik, hogy bírja a kisfiam nélkülem.
A beszoktatás nehéz időszak, hiszen valami véget ér. Mi is sokat tehetünk azonban azért, hogy gyermekünk könnyebben és gyorsabban szokja meg ezt az új helyzetet, és mielőbb vidám kis óvodás váljék belőle.
Ki mást kértem volna meg, mint drága jó anyukámat, aki gyakorlott óvodapedagógus, hogy adjon néhány jó tanácsot, útmutatót, hiszen közeleg a beszoktatási időszak. Remélem, többeteknek segít majd, hogy minden zökkenőmentesen történjen.
Hogyan lehet megkönnyíteni az elválás időszakát?
Fontos, hogy már a tényleges beszoktatás előtt is sokat beszélgessünk a gyerekekkel az óvodáról, meséljünk nekik a saját pozitív élményeinkről, mi, mit szerettünk annak idején az oviban, mi volt a jelünk, ki volt a barátunk, milyen volt az óvó nénik. Érdemes elsétálni néhányszor arrafelé, hogy a kicsi lássa és megismerje az óvodához vezető utat. Készüljünk mi is vele együtt a változásra, mert ez a szülők számára sem könnyű időszak.
Csalóka lehet, hogy az óvodát megelőző hónapokban a gyerekek még szívesen mesélnek arról, hogy mindjárt nagy óvodások lesznek, újságolják a boltban, a zöldségesnél, a postás bácsinak, de amint mindez valóságos lesz, változik a helyzet. Tanácsolom, hogy a beszoktatást megelőző két hétben – a nyári lazább időszak után – térjünk vissza a jól megszokott, kötöttebb napirendhez. Jó, ha a kicsikkel együtt, mi is felvesszük ismét a ritmust. Ez mindenképpen segít, hogy mindannyian nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban kezdhessük a beszoktatást.
Emlékszem még, hogy minket annak idején meglátogattak az óvó nénik a nyár folyamán. Ez miért fontos?
Igen, ez most is így van, de általában egy ismerkedési délutánon is részt vehetnek a szülők a gyerekekkel együtt. Ez azért fontos, hogy az óvó nénik, szülők és gyerekek kicsit megismerhessék egymást, ez mind segíti majd a beszoktatást. Én javaslom, hogy erre a bizonyos ismerkedési délutánra mindenképpen látogassanak el, mert itt lehetőség van arra, hogy a gyermek lássa a csoportszobát, ahova nemsokára járni fog, de emellett körbejárjuk azokat a helységeket is, ami majd fontos lesz az életében.
A családlátogatás azért fontos, hogy a kisgyerek a saját környezetében ismerhesse meg a leendő óvó néniket. Ebben a helyzetben bátrabbak és nyitottabbak a gyerekek, könnyebb velük kommunikálni, szívesebben mesélnek, nyílnak meg nekünk. A szülőkkel is tudunk kicsit beszélgetni a kisgyermek szokásairól, arról, milyen félelmeik vannak esetleg, és mi az ami, megnyugtatja őket.
Ezek mind nagyon fontos dolgok, különösen a beszoktatás idején.
Mi az, amit tegyünk, vagy éppen ne tegyünk a beszoktatás alatt?
Tartsuk be, amit a kicsinek ígérünk. Ha valami nem biztos, inkább ne mondjuk neki, nehogy csalódást okozzunk. Nehéz visszaszerezni a bizalmát, ne játszunk vele. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a szülő mindig a megbeszélt időpontban érkezzen. Javaslom, hogy a beszoktatást, amennyiben lehetséges az egyik szülő intézze. Ő pedig legyen a számunkra mindig elérhető, mert előfordulhat, hogy a megbeszéltekhez képest korábban kell a gyermekért jönni, pláne az első időkben.
Én nehezen viseltem a beszoktatást és a kisfiam is. Nagyon kötődtünk egymáshoz. Felmerült az is, hogy az apukája folytatja tovább, hátha így könnyebb lesz mindenkinek.
Igen, ez sok esetben így van. Ha az egyik szülőhöz különösen kötődik a kisgyerek – általában ez az édesanya – ,ha van rá lehetőség, meg lehet próbálni, javasoljuk is, hogy a másik szülő, esetleg nagymama, nagypapa szoktassa be a kicsit. Az apukák könnyebben engedik el a gyerekeket, kevésbé látszik rajtuk, hogy meg vannak illetődve és így a kicsinek is könnyebb a búcsúzás.
Ha erre nincs mód, mindenképpen azt javaslom, hogy az anyuka erősítse meg magát lelkileg, ne mutassa a kisgyerek előtt, hogy bizonytalan, mert ezt ők azonnal érzékelik. Sok pityergő anyukával találkozunk ilyenkor, ezzel nincs is semmi baj, nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen érthető, hogy nehéz, de semmiképpen ne lássa a kisgyerek, hogy ez nekünk mennyire fáj. Igyekszünk az anyukákat is egy-két kedves szóval vigasztalni, megnyugtatni.
A gyerekek nagyon sokszor csak addig sírnak ám, amíg a szülőt látják, ha az anyuka már elment, néhány perc múlva megnyugszanak, fél órával később pedig már jó kedvűen, mosolyogva játszanak.
Érdekes tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akik az elején többet sírnak, könnyebben szoknak be végül, mint azok a társaik, akikben csak később tudatosul, hogy ez már mindig így lesz, ide bizony jönni kell.
Bevallom őszintén, eleinte előfordult, hogy leskelődtem a kerítés mellől, látni szerettem volna, hogy minden rendben van a kisfiammal. Jól meg is bántam, mert majd megszakadt a szívem, amikor sírni láttam az udvaron.
Sokan vannak így, de én nem javaslom, sőt kifejezetten arra kérem a szülőket, hogy ne tegyék. Egyfelől, ha a kisgyerek észreveszi őket, akkor szinte biztos, hogy sírni kezd. Ez nem jó se neki, se a szülőnek. Mindenkit megzavar, különösen a gyerekeket. Bízzunk az óvónőkben, ha bármi baj van, úgyis jelezzük.
Máris részről igen, az első napokban, hetekben még sűrűbben sírnak a gyerekek a szüleik után, és fájó lehet így látni őket. Ne fájdítsuk a szívünket, inkább használjuk ki azt a néhány órácskát, amit így nyertünk, sétáljunk, igyunk egy jó kávét, intézzük el a hivatalos ügyeket.
Van átlagos beszoktatási idő? Mire kell számítani?
Azt mondanám, körülbelül három hét, de ez nagyon eltérő lehet. Mindenhol másképp csinálják. Van, ahol gyorsan zajlik a beszoktatás, a szülőket hamar elküldik. Nálunk inkább a fokozatosság elve érvényesül. Először a bölcsödéből érkező gyerekeket fogadjuk, ők gyorsan alkalmazkodnak az óvodai körülményekhez, hiszen számukra már ismerős ez a helyzet.Utána jönnek az otthoniak, de ők sem egyszerre természetesen, hanem néhány nap különbséggel. Ez azért fontos, mert kell, hogy mindenkire jusson elég időnk, hiszen ilyenkor különösen sokat kell babusgatni, simogatni a gyerekeket, szeretnénk kicsit a bizalmukba férkőzni.
Az első nap csak egy-két órát töltenek a csoportszobában a kicsik, a beszoktató szülővel. A második, harmadik napon attól függően, hogy az adott kisgyerek, hogyan viszonyul a helyzethez, megkérjük a szülőt, hogy kint várakozzon a folyosón. Ha semmi gond nem adódik, a kisgyerek nyugodtan játszik, következő alkalommal már elküldjük egy rövid időre. Ilyenkor lehet sétálni egyet, elintézni a bevásárlást, fontos azonban, hogy legyen elérhető és a megbeszélt időben érkezzen vissza.
Mikor mondhatjuk azt, hogy sikerült, beszokott a gyermekünk?
Ahogy mondtam, általában három hét alatt szokik be a legtöbb kisgyerek. Egyetlen olyan esetem volt a majdnem negyven év alatt, amikor négy hónapig tartott egy kisfiú beszoktatása, de ez nagyon ritka. Rendkívül erős volt a kötődés az édesanyjával. Sok olyan kisgyerek van, aki a beszoktatási idő után még jó darabig az óvó néni sarkában tipeg, engem többen a mellékhelységbe is követnek, ez természetes ilyenkor.
Azt, hogy beszokott a kisgyerek, akkor mondjuk, ha reggelente már könnyebben búcsúzik a szülőtől, mert már tudja, hogy jönnek érte. A napját kiegyensúlyozottan tölti, lefoglalja magát a játékokkal, a gyerekek között feltalálja magát.
Ne gondoljuk azonban, hogy a beszokott kisgyerek, soha többé nem fog sírni. A délutáni alvás idő például mindig egy érzékenyebb időszak, a beszokott kisgyereket viszont már mi óvó nénik is könnyen meg tudjuk nyugtatni.
Legyünk magabiztosak a beszoktatás alatt, mert tapasztalatból mondom, hogy egy kiegyensúlyozott anyuka sokkal gyorsabban szoktatja be gyermekét, mint az, aki tele van félelmekkel!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
