Ranschburg Jenő: Nincs félénk kisgyerek

„A „félénk” gyerekek valójában nem félnek, nem szoronganak és nincs önbizalomhiányuk sem! Egyszerűen arról van szó, hogy olyan idegrendszeri adottságokkal, olyan temperamentumjellemzőkkel születnek, melyek érzékenyebbekké teszik őket a többi gyereknél. „

Ahogy Ranschburg Jenő gyermekpszichológus fogalmazott, hajlamosak vagyunk könnyedén, felületesen rávágni a gyerekünkre, hogy félénk, mert tegyük fel, nem köszön, sokszor bújik a szoknyánk alá, nem szólal meg társaságban, vagy ha igen, csak motyog valamit és haza akar menni. (Bevallom őszintén, korábban én is pironkodtam ilyesmiért.)

Sokan emiatt aggódnak is, attól tartanak, talán túlságosan visszahúzódó ez a gyerek, mi több szorongó, aki később sem állja majd meg a helyét az életben. Pedig ez egyáltalán nincs így!

Nézzük,  mi jellemző még ezekre a nagyon is különleges, sokszor valamiben kifejezetten tehetséges gyerekekre.

• Kimondottan zavarja őket például egy címke a pólójukban, harisnyájukban, amit mindig ki kell vágni
• Nem bírják a zajt, befogják a fülüket, ha hangosan szól a tévé, vagy zajosabb a környezetük
• Válogatnak az ételek között
• Egyedül szeretnek a leginkább játszani

„Nem a bátortalanság, nem az alacsony önértékelés készteti ezeket a gyerekeket arra, hogy visszahúzódjanak a zajok, a nyüzsgés, a társaság zsibongása, vagy a hirtelen változások elől, hanem a szervezet belső önvédelme, amikor a külvilág ingerhalmaza átcsap a genetikailag meghatározott gáton! Napjainkban az olyan gyerekeket szeretjük – gyorsan megjegyzem, hogy a felnőtt világban is az ilyen típusú embereket becsüljük igazán –, akik magas ingerküszöbbel születnek: harsányak, mozgékonyak, szeretik a társaságot, és gyorsan – gyakran kellő megfontolás nélkül – reagálnak. Sok szülő és sok pedagógus próbálkozik azzal – rendszerint sikertelenül –, hogy a „félénk gyerekeket” ilyen aktívakká, mozgékonyakká nevelje. „

Pedig ez óriási hiba. Éppen olyan, mintha a balkezes gyerekeket erőltetnék a jobbkezességre, amiről régen tudjuk, hogy rossz.

Ahogy a tanár úr fogalmaz, ezekre a gyerekekre az érzékeny szó illik a leginkább, és ha jobban figyelünk rájuk, észrevehetjük számos nagyon pozitív tulajdonságukat, amelyekre hajlamosak vagyunk legyinteni. Pedig inkább ezeket kellene értékelnünk velük kapcsolatban, és nemcsak értékelnünk, hanem ápolnunk, erősítenünk. Lehet, hogy bimbózó tehetség jelei mutatkoznak, amelyekre, ha nem figyelünk, könnyen a semmibe veszhet. 

(Nemsokára ezekről a jelekről, és kiugróan tehetséges kisgyerekekről is szó lesz itt az oldalon.)

Bár Ranschburg Jenő már sok éve nincs köztünk, azt hiszem, gondolatai, tanácsai, tanításai  örök érvényűek, melyek bármikor a segítségünkre lehetnek, akár most, akár később.

forrás

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!