Belegondolni sem merek ebbe a helyzetbe. Ha marad a digitális oktatás, főhet bizony a fejünk. Mert. Egészen egyszerűen hosszútávon berendezkedni erre nem lehet. Ideig-óráig működhet, de legyünk őszinték, ez nemhogy nem ideális, de nem is normális.
Oké. Vírushelyzet van. Pandémia. Vigyáznunk kell egymásra, a szüleinkre, a gyerekeinkre, magunkra. Meg kell érteni, hogy nincs más megoldás. De. A helyzet visszás. Mert. Akkor. Bizonyos helyeken vigyáznunk kell, máshol meg egyáltalán nem. Bizonyos helyeken maszk, fertőtlenítő, lázmérés dukál, máshol pedig semmi. Ugyanazon országban, ugyanazon körülmények között, ugyanazon helyzetben. Valami mehet, valami – ami ugyanolyan veszélyhelyzetet jelenthet – nem. Ember legyen a talpán, akiben mindez nem vet fel milliónyi kérdést.
Azt látom, az emberek talán éppen ezért, már nem is veszik igazán komolyan a helyzetet. Az üzletekben már nem szólnak, ha nincs maszk, hivatalokban kérik a maszkot, de az ott dolgozók maszk nélkül intézik az ügyeket egy alig 50 centis plexi mögött, ahol van, mert máshol még ez sincs. Megint máshol lassan kiröhögnek.
És mi a helyzet az oktatással? Vajon rendben elindul a suli vagy marad a digitális oktatás?
Ahogy közeleg a tanév kezdete egyre inkább azt hallani, hogy talán megy minden tovább úgy, ahogy júniusban abbamaradt. Digitálisan. Állítólag jól sikerült minden, mindenki remekül vizsgázott, tanár, szülő, diák, iskola.
De közben, aki maga is benne volt, hiszen vele történt, vagy beszélgetett tanárral, diákkal, családokkal, az nagyon is jól tudja, hogy ez erős túlzás. A legtöbben majd bele rokkantak az egészbe. Annak is nehéz volt, aki egy gyerekkel csinálta végig, aki pedig többel, annak maga a teljes Mission Impossible sorozat. Ez Tom Cruise-nak is betett volna. És lássuk be, ahány iskola, és ahány tanár, annyiféle (kényszer-) megoldás született.
Volt, ahol digitálisan oktattak, ez az én szememben azt jelenti, hogy a tanár leült a gépe elé, és a távolból digitálisan oktatott. Magyarán leadta az aznapi anyagot, tanította a gyereket, mintha csak az osztályban lettek volna. Ez, amennyire én hallottam, viszonylag kevés helyen valósult meg, inkább a házi feladatot küldték, majd azt kérték számon, időre. A tananyagot így a szülő adta le. Ha tudta persze, és volt rá ideje is. Mellette meg ment a home office… Még leírni is sok.
Kérdés, ki az a szülő, aki ezt munka, háztartás, több gyerek mellett hónapokig képes lesz csinálni, úgy, hogy maga is penge kb. az összes tantárgyból?
Kérdés, mi lesz a gyerekekkel, akik valószínűleg már így is komoly lemaradásban vannak (még akkor is, ha remek bizonyítványt produkáltak a szüleikkel együtt), ha még hónapokig ez a helyzet áll majd fenn?
Kérdés, hogy bírja ezt az a tanár, aki maga is kisgyerekkel van otthon, miközben digitálisan oktat és vezeti a háztartást?
Kérdés, hogy bírják ezt hosszútávon azok a családok, ahol nem áll rendelkezésre nemhogy több, de még egy gép sem az ilyen jellegű tanuláshoz?
Kérdés, hogy tanul meg több ezer elsős írni és olvasni?
Kérdés, mi lesz azokkal a gyerekekkel, ahol egyik szülő sem tud már otthon maradni, mert nincs még home office sem, muszáj bemenni a munkahelyre?
Kérdés, mi lesz azokkal a gyerekekkel és családokkal, ahol a szülők elveszítették a munkahelyüket?
Kérdés: tényleg szükség lesz minderre?
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!
