Babát várunk Otthon a babával Szülni megyünk

Itt a gyerek – de tényleg olyan a világ, amilyenek várandósan elképzeltem?

Rózsaszín ködben éltem, amíg kismama voltam. Azt hittem, ha majd megszületik a gyerekem, az egész életünk maga lesz a megtestesült tökély. Tele leszek energiával, hiszen kicsattanok majd a boldogságtól, végre gyereket nevelhetek, lesz időm sütni-főzni és jó nagyokat pihenni a babával, mert végre nem kell dolgozni mennem. Ahogy azt Móricka elképzeli…

 

fotó: pixabay

Amíg terhes voltam nem is nagyon értettem, miért borulnak ki annyiszor az anyukák. Miért sírnak, miért feszültek és ingerültek, miért mondják sokan, hogy csak két percet adjatok, amit magammal tölthetek a vécén ülve. Hiszen életük legboldogabb hónapjait kellene élniük, ami talán soha nem tér vissza. Aztán megértettem.

Az első hetek kegyetlenül nehezek voltak. Hogy sütöttem-főztem? Örültem, ha kitaláltam a fürdőbe, ahol egyszerre intéztem a fogmosás, pisilés, zuhanyzás háromtusáját, hogy nyomokban azért emlékezzek még saját magamra kifelé jövet.

A harmadik hónap volt az, ami hozott némi könnyebbséget. No, nem az időjárás, mert az behavazott rendesen, nekem viszont sikerült valamelyest összelapátolnom magam babástul, mamástul.

Ez volt az az időszak, amikor már nem kerestem kétségbeesettem minden nyikkanásra a neten, mert az anyai ösztön mellé végre némi anyai rutin is társult. Már tudtam, melyik fajta sírás, mit jelent.

Létezett az anya, nem menj el, csak úgy tettem, mintha aludnék, az éhes vagyok, és ennem kell, de rögtön, a vegyél fel, de azonnal, és a fáj a hasam – típusú sírás. Mindegyik keserves volt. Hogy kicsit azért nehezítsünk a dolgon, ez utóbbi is sok fajta lehetett. Fáj a hasam, mert az előbb kicsit –nagyon megtömtem magam anyatejjel, fáj a hasam, mert nem büfiztem eleget, vagy fáj a hasam, találd ki Anya miért… Ez volt a kedvencem. És anya kitalálta! Persze, kizárásos alapon, mert ha nem az első kettő volt az ok, akkor nyilván egy harmadik, de vajon mi?!

Egy néhány hónapos Anyukájaként az effajta „találós kérdések” már meg se kottyantak, hiszen megtanultam alvás nélkül létezni, éppen ez ne menne?! Maximum félálomig jutottam, ha alvásról beszélünk, abban az állapotomban viszont simán ment minden. Szoptatás, büfiztetés, pelenkázás, altatás, pocaksimogatás. Ha a pocaksimogatás nem lett volna elég, én szimetikon tartalmú készítményeket vetettem be, ha az altatással nem boldogultam,  akkor fogtam az úgynevezett szundító álomapplikációt, ami altató hangokat játszik le babáknak. Ezt mondják róla, és így is van, de szerintem egy valamire való álomittas anyuka is simán elalszik tőle. Szóval, mi közösen használtuk, és fél éves korára már azt mondom, egészen rendesen húztam a lóbőrt. Úgy hajnali kettőig, a kisfiam viszont reggelig!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz