Egyéb kategória

Fürdetés – hadművelet

Mert a fürdetés igenis komoly haditervet igényel. Mi ezt még nem tudtuk úgyhogy a legelső hetekben csetlettünk-botlottunk drága urammal ebben a kérdésben. (is)Minden rossz helyen volt, mindenhez képest. Odáig  még valahogy eljutottunk, hogy a babakád helye a fürdőszobában van, a törölköző is be volt készítve, de minden más olyan esetlegesen alakult. Csak ‘akció’ közben jöttünk rá, hol rontottuk el.

Például ott, hogy a gyerek olajozása nem a kád közvetlen közelében, hanem a babaszobában történt. Ráadásul, jó alaposan olajoztam, minél több, annál jobb alapon. Először. Aztán soha többet. Míg ugyanis eljutottam vele a fürdőszobáig, háromszor kaptam szívinfarktust, azt hittem menten kicsúszik a kezemből. Ráadásul sikerült rátaposnom egy csörgőre és egy gumikacsára is. 

Párom remegő lábalakkal hol mögöttem, hol előttem haladt, érezte, hogy nem állok a helyzet magaslatán. És tényleg nem álltam, sem akkor, sem a fürdetés alatt. Attól féltem víz alá kerül a kicsi feje hamarosan, ha nem történik valami, úgyhogy nem is húztuk sokáig a dolgot. Az első fürdetésünk tartott körülbelül 5 percig, de abban minden benne volt, a vetkőztetéstől a teljes felöltözésig.

A fürdőszobát aznap este már messze elkerültük. Ismerőseink közül többen megjegyezték, hogy nem is feltétlen szokták ma már beolajozni a gyereket – pláne nem két literrel – csak ha nagyon száraz a bőre, de nekem ezt tanácsolta a doktor néni, úgyhogy csináltuk. Legfeljebb mindig kicsit másképp, a mennyiséget azért csökkentettük. Talán valami félreértettem.

Valójában hamar ‘apukára’ testáltam a feladatot, hátha ő ügyesebben szerzi meg a napi rutint. És igen. Okulva az első esti kálváriánkból, az olajat már ‘rutinosan’ a fürdőszobába helyezte. Arra azonban, hogy minden más is meglegyen, a következő napok hiányosságai tanították meg. Nagyon ügyesen kialakított egy klassz kis pelenkázósarkot – én ezt korábban csak a wc tetején tudtam volna elképzelni.

Na, de amikor már úgy tűnt aznap este minden klappol, kiderült, hogy nincs vízhőmérő a kádban. Mi pedig még nem voltunk olyan rutinosak és bátrak, hogy kézmérce alapján tegyük be a kicsit. Mire elértük a megfelelő vízhőmérsékletet a kicsi már majdnem elaludt apa karjaiban. Ha nem lett volna szegénykém nyakig olajos, valószínűleg hagytuk volna a csudába az egészet, de így kénytelenek voltunk átmenni ‘szadistába’. Nem is szerette túlságosan, a második fürdetés igencsak sírosra sikeredett. Sírt a pici, sírtunk mi is (na jó, csak a pici és én) és a fürdetési listára azonnal felkerült a vízhőmérő. Aztán felkerült a hintőpor, és a babakrém is. Az első igazán kellemes csak kissé csetlő-botló pancsolásra két hetet kellett várni.

Addigra sikerült úgy ahogy összeszednünk magunkat és elérni azt, hogy mindannyian élvezzük a kis esti szertartást. Idővel már babakacaj is hallatszott odabentről, apa pedig nem szentségelt végre, hogy mi maradt megint idekint. 

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz