Család Rólunk szól

Egy anya gondolatai az anyaságról

Két gyerekem van. Édesek, aranyosak, néha szófogadatlanok, olykor feleselnek, máskor szorosan ölelnek. És meglátszik az arcomon, hogy jól vagyok. Meglátszik a mérhetetlen szeretet, a nevetés, a sírás, a fájdalom, a félelem, a rengeteg aggódás, ami nagyjából a nap 24 órájában elkísér.

 

fotó: unsplash

Látszik a sok aggódás. Van, hogy éjjel felkelek. Csak úgy. Nem tudom, ez olyan anyukás szokásom. Bemegyek a szobájukba és megnézem, minden rendben van-e. Veszik-e a levegőt, merre fordulnak éppen, már megint kitakaróztak –e, és hogy, becsuktam végül az ablakot a szobájukban vagy csak akartam. Pedig már régen nem babák. És ez kiül az arcomra.

Látszik a sok nevetés. Életemben nem nevettem annyit, mint velük. Velük, és nem rajtuk. Annyi vicceset tettek és mondtak, hogy megszámolni se tudnám. Sokat közülük le is jegyeztem, hogy örökre megmaradjanak és még húsz év múlva is mosolyoghassak rajtuk. És már akkor is látszik az arcomon, ha gondolok rájuk.

Látszik a sok idegeskedés. Az anyaság tömény idegeskedés. Van, hogy magamon is meglepődöm, mennyit bírok. Még egy betegség, még egy átvirrasztott éjszaka, ami a lázcsillapításról, a hűtőfürdőről, áthúzott ágyneműről, átöltözetett gyerekekről szól. Van, hogy az éjszaka mozgalmasabb, mint a nappal. És ez meglátszik az arcomon.

Látszik a büszkeség. Mert irtó büszke vagyok. Már anyaságom első percében az voltam. Óriási csoda, ami velünk történt, és ami  azóta is folyamatosan történik. Megfordultak, felültek, mászni kezdtek, lábra álltak, beszélni kezdtek, elindultak, táncoltak, fociztak, énekeltek, verset mondtak. Büszke vagyok, és ez látszik az arcomon.

Látszik, hogy olykor kivagyok. Nagyon. Ha nem fogadnak szót, ha feleselnek, ha nem köszönnek, ha nem készülnek, ha ezeréves almacsutkákba botlok a lakásban,a táskákban, ha hiába mondom, ha századszorra mondom, ha nem válaszolnak, ha azt mondják: nem volt semmi, ha szelektíven hallanak, ha nagyothallanak, ha túl jól hallanak, ha sehogy sem hallanak. Ilyenkor majd megpukkadok. És ez látszik az arcomon.

Látszik, hogy szeretve vagyok. Hogy sokat ölelnek és puszilnak, hogy többször is elmondják, mennyire szeretnek, hogy rajzolnak nekem, hogy szeretet kavicsokat, gesztenyéket, tobozokat, és ki tudja, még mi mindent csempésznek a kabátzsebembe, amit a földön találnak. Egyszer még egy És meglátszik rajtam, hogy most jól vagyok.

 

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz