Ismert anyukák

Balla Eszter: Anyaként komoly dilemma volt, vállalhatok-e egy ekkora munkát?!

A Kölcsönlakás című vígjáték premier vetítése kapcsán beszélgettem Balla Eszter színművésznővel, a film egyik főszereplőjével, aki azon kívül, hogy jól ismert színésznő, édesanya is. Mivel a forgatási időszak hosszú és intenzív volt, ugyanakkor egy remek lehetőség is, Eszter akárcsak a legtöbb édesanya, komoly dilemmába került elsősorban önmagával.

 

 

Háromszoros édesanyaként, hogyan tudtad összeegyeztetni a forgatási időszakot a családdal?

Megmondom őszintén, hogy amikor jött ez a lehetőség, a gyerekek miatt gondolkodási időt kértem. Nehezen tudtam elképzelni, hogy harminc napig, amíg én forgatok, hogy oldjuk meg a gyerekeket, a családi életünket. Azt is tudtam, hogy már csak a forgatás helyszínére odaérni, és onnan vissza, egy – egy órába telik majd, tehát komolyan mérlegelnem kellett. Anyaként kivonulhatok-e egy teljes hónapra a családom életéből?

Most már 10 éves a nagylányom, és amióta megszületett, ilyen nagy és sűrített munkát nem vállaltam. A színházba ugyan visszamentem, de az egészen másfajta elfoglaltságot jelent.  Este elmegyek, de reggel és délután többnyire én viszem és hozom őket, a családi logisztikát én alakítom. Én tudom, minek hol a helye az iskolatáskában, mit kell bepakolni, és hányra kell beérni a suliba.

Ez a fajta elfoglaltság viszont – amit a film forgatása jelentett – kizárólag úgy volt megoldható, ha az embernek van segítsége. A férjem azt mondta, akárhogy is, de megoldjuk, vállald el! Szerencsés helyzetben vagyok, mert nemcsak a párom támogat, de mindkét nagymama is aktív részvevője az életünknek.  A forgatás időszaka – ez tavaly májusban volt – nagyon szerencsésen alakult, mert napra pontosan akkor ért véget, amikor a gyerekeknek az iskola, óvoda. Így tudtam, hogy egész nyáron együtt leszünk.

Egy kép a legutóbbi családi nyaralásról, amit Eszterék Srí Lankán töltöttek

Hogy alakul az életetekben egy olyan nap, amikor „csak” a színházban dolgozol?

Amikor este előadásom van, általában hazahozom őket az oviból, suliból, és már megyek is dolgozni. Ezt a helyzetet meg kell tanulni kezelni, hiszen mindenkinek vannak nehézségei, sok más anya és apa is dolgozik hosszú órákat, a gyerekek azonban csodálatosan tudnak alkalmazkodni a kialakult életritmushoz és a változásokhoz.

A film forgatásának vége felé már nagyon hiányoztunk egymásnak, de közben azt vallom, hogy egy nőnek fel kell töltődnie a munkában vagy a hobbijában. Ez fontos, hogy utána ugyanúgy „”szívhassák a vérét” mint előtte. Hiszen legyünk őszinték, egy anyán sokat „lógnak” a gyerekek, időnként ki kell szabadulni kicsit.

Én általában– mint a legtöbb édesanya – a fontossági sorrend legvégére soroltam magam mindig, így amikor a Kölcsönlakás főszerepére igent mondtam, megfordult a fejemben, hogy most talán kicsit önző vagyok, de nagyon szeretném elvállalni.  

A gyerekeket mennyire vontátok be ebbe a döntésbe?

A legkisebb kérdezi tőlem sokszor, hogy most miért kell menni dolgozni, azért mert kenyér kell? A nagyokkal szinte mindent meg tudok beszélni, ők már színházban is láttak, tehát van mihez viszonyítaniuk, tudnak mihez kötni. A nagylányom a minap meglátott egy plakáton és felkiáltott: ott az anya! Nekik már van egy képük arról, hogy mit csinálok, ha elmegyek, és mi az a színház. A férjemmel nagyon őszinték vagyunk, az életkorukhoz mérten, mindenről beszélünk velük, akár a nehézségekről is. Őszintén megmondom, végül minden remekül lezajlott, a gyerekek túlélték, és így utólag már látom, hogy sokkal jobban féltem az egésztől, mint ahogy kellett volna. Mi anyukák gyakran azt feltételezzük, hogy nélkülünk megáll az élet, pedig nem feltétlenül.

A forgatás idején láttak téged a kulisszák mögött?

Megfordult a fejemben, hogy kiviszem őket. Kata (Dobó Kata, rendező) nagyon rendes volt velem, hiszen tudta jól a dilemmámat, ezért felajánlotta, hogy bérelnek nekem egy lakókocsit Fóton a stúdió mellé, és oda bármikor kihozhatom a gyerekeket, hogy a szüneteimben együtt lehessünk. Végül másképp alakult, mert amikor a forgatások elkezdődtek, olyan sokat tartózkodtam a díszletek között, hogy nem is tudtam volna velük foglalkozni. Így maradtak az esték.

A filmbéli karaktered szerint kismama leszel, te mennyire viselted nehezen a terhességeidet?

Az elsőnél nem voltam annyira rosszul, a második és a harmadik terhességem viszont pokoli volt. Tudod, a színpad egy olyan hely, ahol minden betegség elmúlik. A terhességi émelygés viszont nem. Emlékszem, éppen a Csoportterápia című előadás ment, amibenvégig a színpadon kell lennem, és én olyan rosszul voltam, hogy el kellett gondolkodom, mi lenne, ha mégis kimennék? Végigmenne –e úgy az előadás? Mindezt úgy, hogy közben jelenetben voltam. Szóval, voltak nehéz helyzetek, de olyan sokáig egyik terhességem alkalmával sem dolgoztam.

Egy nőtől, különösen egy édesanyától, nem lehet nem megkérdezni, hogyan őrzi meg így a vonalait, a karcsúságát? Esetleg volt valamilyen konkrét diétád, edzésprogramod, amit a film előtt végigcsináltál?

Semmi. Ez genetika. Édesanyámtól örököltem a testalkatomat, szerencsére nem vagyok hízékony.  Időnként futok, de őszintém megmondom, hogy azt sem rendszeresen. Most például kaptam egy jóga-bérletet a férjemtől, de a sport nem igazán része az életemnek. Túrázni viszont rengeteget járunk a családdal, nagyon strapabíró vagyok, és szeretek a szabad levegőn mozogni. Egyszerűen szerencsés alkat vagyok, semmi több.

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz