Család

Amikor kislányom született…

Amikor kislányom született, tudtam, hogy el fogom kényeztetni, hogy amikor csak tehetem, ölelem, agyon puszilgatom és folyton dicsérem majd.

 

Tudtam, hogy végre nem csak gyönyörködni állok meg a kislányruhák elképesztő kínálatában, hanem roskadásig vásárolhatom magam.

Nem tudtam, hogy majd annyit „felesel”, annyira határozott elképzelése lesz a világ dolgairól már háromévesen. Már tudom.

Azt tudtam, hogy a kicsi fiam kék szemeitől menten elolvadok, de ma már azt is tudom, hogy a barna szemek éppen úgy hatnak rám.

Tudtam, hogy a lányok előbb-utóbb megtalálják az anyukájuk smink és lakk készletét, de az érzés, amikor először láttam meg fültől-fülig vörösre pingálva, pirosra festett körmökkel (még a lábujjain is) váratlanul ért. (Gyanús is volt a túl nagy csönd!)

Tudtam, hogy szeret majd öltözködni, de hogy nem lesz egy gönce sem már négyévesen, na, azt kikérem magamnak!

Sejtettem, hogy sokféle póni „él” a játékboltokban, de hogy egyszer majd név szerint is felismerem őket, az egészen zavarba ejtő.

Tudtam, hogy a magassarkú cipőket gyorsan el kell rejtenem, de ezzel jól elkéstem.

Tudtam, hogy sokszor ki leszek akadva már jóval a kamaszkora előtt, de hogy ennyiszer, az azért engem is meglepett!

Tudtam, hogy büszke leszek rá, amikor anyák napján verset mond, táncol, vagy csodaszépet rajzol nekem, de hogy túlzokogom még az én anyukámat is, kicsit tán kínos…

Tudtam, hogy nehéz lesz majd következetesnek lennem! Úgy is lett!

Tudtam, hogy önérzetes lesz, de sosem gondoltam volna, hogy lehetséges annyiszor megsértődni, kibékülni, sírni és nevetni egyetlen percen belül, ahányszor ő képes rá!

Tudtam, hogy gyönyörű lesz…

Tudtam, hogy a lányok földi boszorkányok, és tényleg!

© ANYA-JAJJ

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg másokkal! Ha van kedved, gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz, és Instagramon is személyesebb tartalomért!

Itt hozzászólhatsz